A Dsuang Dszi álma című vers 1935-ben keletkezett és az 1936-os Különbéke című verseskötetben kapott helyet.

Ebben a kötetben új témaként jelentkezik a keleti, buddhista filozófia és költészet hatása. Szabó Lőrinc fogódzót, menedéket keresett a keleti filozófiában, megihlették például időszámításunk előtt élő kínai filozófus-költők alkotásai. Keleti témájú versei többnyire átköltések, jellegzetes csoportjuk a Dsuang Dszi-versek.

A keleti filozófiák hatására ebben az időben elgondolkodott a világ ősigazságain, az állítás és a tagadás, a látszat és a valóság természetén.

Ennek következtében megerősödött agnoszticizmusa, azaz hite abban, hogy a világ nem megismerhető. Lehetetlen igazán megismerni a világot, mert minden és annak az ellenkezője is lehet igaz. Egyszerre igaz lehet állítás és tagadás, látszat és valóság.

A Dsuang Dszi álma ezt a relativitást, viszonylagosságot vallja egy példán keresztül: Dsuang Dszi álmában lepke volt, s felébredve nem tudja eldönteni, mi az igazság: ő álmodta-e a lepkét, vagy a lepke álmodja-e őt.

Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltünődve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

A Dsuang Dszi álma filozófiai tartalmú, gondolati vers. Hangulata egyrészt kedves, játékos, könnyed, egész más, mint a Különbéke kötet címadó verséé, ugyanakkor filozofáló, merengő, elbizonytalanító. A versbeli kínai mester lelkes és kíváncsi, szenvedélyes izgatottság érződik szavaiból.

Témája a világ megismerhetősége illetve megismerhetetlensége, a szubjektivitás. A költő szerint a világ nem megismerhető, mindennek a létezése kétes, minden relatív. A látszat és a valóság nem választható szét.

Sem magunkat, sem a körülöttünk levő világot nem ismerhetjük meg igazán. Minden, amit látunk, érzünk, csak rajtunk keresztül, általunk létezik. Mások „valóságában” vajon hogy van, hogyan vagyunk jelen? Ki mondja meg, mi a valóság, mi a jó, mi a rossz? Mindannyian ítélkezünk, véleményt alkotunk, melyet igazságként kezelünk, de ha meggondoljunk: mindannyian tévedhetünk…

A lepke mint motívum azt jelzi, hogy a költő a természet kis dolgait is értékesnek látja.

Kifejezőeszközök: metafora, ellentét, kérdések

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!