Stéphane Mallarmé: Tengeri szél (elemzés)
A vers ennek az egyetlen érzésnek, a kifejezetten romantikus ízű elvágyódásnak a megfogalmazása. A romantika idején keletkezett, hasonló témájú művektől abban különbözik, hogy Mallarménál jelen van a menekülés lehetetlenségének érzése is, és az ebbe való beletörődés. Ugyanakkor a vers zárlata azt sugallja, hogy a vágy maga ettől még nem szűnik meg.
Alapmotívumok:
- az otthon motívumai: kert, éjjeli lámpa, kismama, gyermek
- az utazás motívumai: hajó, tenger, ég, árboc, matrózok
A versszervező erő az ellentét: itt-messze, zártság-nyitottság, rabság-szabadság.
Kifejezőeszközök: metafora, metonímia, megszemélyesítés, ismétlés, paralelizmus, gondolatritmus, felkiáltás, alliteráció, evokáció.
A cím metonimikus (ok-okozati) viszonyban áll a vers tárgyával, a vággyal.
A Tengeri szél szerkezete monologikus. Mallermé más verseihez képest szokatlanul könnyen azonosítható a lírai én beszédhelyzete. A költő általában arra törekedett, hogy műveiből szinte teljesen száműzze a külvilággal azonosítható elemeket. Ebből a szempontból a Tengeri szél kivétel, szinte önéletrajzi jellegű vers.
Az ún. aranymetszés szabályai szerint két részre tudjuk osztani: a nagyobb rész (az első 10 sor) úgy aránylik az egészhez, ahogyan a kisebb rész (a befejező 6 sor) aránylik a nagyobb részhez.
A Tengeri szél tematikusan 5 szerkezeti egységre tagolható.
Az 1. egység (1-3. sor) a bevezető. A költő megteremti a beszédhelyzetet és megjelöli a témát (útnak indulás). A vers első sora Faust monológját idézi.
A 2. egység (4-8. sor) témája az elhatározás megérlelődése, hogy a beszélő el fog menekülni. Az intenzitás az ismétléseknek köszönhetően folyamatosan fokozódik. Ez a rész tulajdonképpen azon dolgok leltára, amelyektől a beszélőnek búcsút kell vennie, és amelyektől el akar szakadni (családapai kötelességek, alkotói terméketlenség).
A 3. egység (9-10. sor) a vers csúcspontja. Ez a rész a megérlelt vágy kimondásának helye („Megyek… messzi partra!”)
A 4. egység (11-15. sor) a kétséget jeleníti meg. A hang fokozatosan halkul, megjelennek a lehetséges veszélyek és kétségek.
Az 5. egység (16. sor) a vers zárlata. A záró sor Baudelaire Exotikus illat című, hasonló témájú versének utolsó sorát idézi: „s a matrózok dala lelkemben elvegyül.”
A zárlat értelmezhető belenyugvásként, de olvashatjuk a vágy újbóli feltámadásaként is. A beszélő tudja, hogy a menekülés lehetetlen, ám ettől még a vágy nem oltódik ki, tehát a feszültség megmarad.
Ezt az értelmezést megerősíti a tény, hogy a francia eredetiben négy alkalommal szerepel az „árboc” szó a lezáró, belenyugvást sugalló részben. Az „árboc” a záró sornak köszönhetően a megkötözött Odüsszeusz alakját idézi, aki nem tud ugyan a szirénhangnak engedelmeskedni, de szeretne: a vágyat nem tudja kioltani önmagában.
Verselését tekintve a Tengeri szél páros rímű alexandrinusokban íródott.
Hozzászólások
Stéphane Mallarmé: Tengeri szél (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>