A reformáció és a reneszánsz

A reformáció egy vallási mozgalom, amely a 16. században indult útjára (bár már korábban is léteztek másképp gondolkodók, pl. a husziták, akiket eretneknek tartott a katolikus egyház).

A 16. század a nagy átrendeződések időszaka volt Európában, sok átalakulás történt, amely megváltoztatta a hatalmi viszonyokat és az egyes országok gazdasági-társadalmi helyzetét.

Fontos például a földrajzi felfedezések hatása, amelyek következtében gyarmatosító mozgalmak kezdődtek, és Európa főbb kereskedelmi útvonalai átrendeződtek.

A humanizmus elterjedt Észak-Európában, és ez készítette elő a talajt a reformációnak.

A korszakban kétfajta szakadás is bekövetkezett: egyrészt kettévált a hit és a tudomány, másrészt szétszakadt az egyház, az addig egyeduralkodó katolikus egyház mellett több különböző protestáns mozgalom is létrejött.

Az első jelentős reformátor Martin Luther (1483-1546) volt (a köztudatban magyaros alakban, Luther Mártonként maradt fenn a neve, és a régi szakirodalomban is így szerepel), aki 1517. október 31-én szegezte ki 95 pontból álló tételsorát a wittenbergi templom kapujára.

Luther eredetileg Ágoston-rendi szerzetes volt, s ő indította útjára a reformációt, amely végül is egyházszakadáshoz vezetett, és ahhoz, hogy újabb meg újabb reformációs irányzatok induljanak el. Az európai egyház egy része kikerült Róma fennhatósága alól.

A reformáció hívei megkérdőjelezték a katolikus egyház tévedhetetlenségét, nem ismerték el a pápa tekintélyét, szembeszálltak a bibliaértelmezés évszázados hagyományaival és az egyházi dogmarendszerrel. A katolikus hittételekkel szemben ők vissza akartak térni a Szentírás eredeti szövegéhez.

A reformáció és a reneszánsz ellentmondásos viszonyban van egymással. A reneszánszban a vallás háttérbe szorult és a világias felfogás virágzott, a humanisták közömbösek voltak a vallás iránt, a reformáció ellenben növelte a vallás szerepét. Mégis a két mozgalom egy tőről fakad, mivel mindkettő antifeudális.

A különbség az, hogy az északi területeken, ahol a polgárság nem volt olyan fejlett, vallásos köntösben jelentkeztek az újító törekvések, így nem a reneszánsz, hanem a reformáció terjedt el.

A célja hasonló volt, mint Itáliában a reneszánsznak, mármint ideológiailag (antifeudális mozgalom), csak a megvalósítás volt más jellegű.

Ugyanakkor a reformáció nem jöhetett volna létre a reneszánsz és a humanizmus nélkül, hiszen a humanisták bibliakritikájából táplálkozott.

Azonkívül a reformáció segítette a reneszánsz terjedését, mivel anyanyelvű Bibliát adott az emberek kezébe, és a műveltség megszerzését próbálta minél szélesebb társadalmi rétegekre kiterjeszteni, iskolák, nyomdák alakultak stb., ami persze hozzájárult a reneszánsz terjedéséhez.

A reformáció tehát lényegében a reneszánsz kultúrát tette általánossá azzal, hogy az anyanyelvűséget szorgalmazta, és így a reneszánsz szellemiség szélesebb körben elterjedhetett.

Mind a reformáció, mind a reneszánsz terjedése szempontjából nagyon fontos mozzanat, hogy a 15. században Johann Gutenberg mainzi nyomdászmester feltalálta a könyvnyomtatást, azaz kidolgozta a cserélhető ólombetűkkel vászonrongyból készült papírra való nyomtatás módszerét. A könyvnyomtatás feltalálása volt az, ami forradalmasította a művelődést.

A reformáció következtében új irodalmi műfajok is kialakultak, mivel a protestáns prédikátorírók verses históriák, zsoltárfordítások, hitvitázó drámák, fabulák és prédikációgyűjtemények segítségével terjesztették tanaikat.

A jegyzetnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!