A reneszánsz történelmi-társadalmi háttere

Már a középkor virágzó időszakában megindult az a társadalmi változás, amely később a feudalizmus megrendüléséhez és a kapitalista rend megszületéséhez vezetett.

Úgy kezdődött, hogy a gazdasági fejlődés következtében kialakult egy új társadalmi osztály, a polgárság, amely fokozatosan megerősödött.

Ez a folyamat legkorábban Észak-Itáliában bontakozott ki, ugyanis a levantei (földközi-tengeri) kereskedelemben az olasz városállamok vezető szerepet játszottak. Itália nagyobb városai kereskedelmi központokká váltak (Itália városain keresztül bonyolódott ugyanis az Alpok hágóin észak és dél felé, és később a keresztes háborúk idején kelet és nyugat felé irányuló tengeri és szárazföldi kereskedelem).

A virágzó kereskedelem, a városiasodás és az iparban megjelenő korai kapitalista termelési formák lehetővé tették azt, hogy megváltozzon a társadalom, megjelenjen a polgári réteg, és a városállamok önállósodjanak. Ez az önállósodás vezetett a feudális kötöttségek lazulásához, és végső soron értékváltáshoz.

A fejlett városokban az írástudó, gazdag polgárság támogatásával kiemelkedett egy világi értelmiségi réteg, amely a reneszánsz kultúra elsődleges hordozója lett.

Az olasz városi polgárság megszabadulva a feudalizmus béklyóitól városállamokba szerveződött, így jött létre Firenze, Pisa, Siena, Genova, Padova stb. Ezek mind külön kis államok voltak.

Különösen Firenze virágzott fel nagyon az 1300-as évektől. Annyira, hogy a legjelentősebb városköztársaság lett a 13-15. században, amely virágzó iparának és kereskedelmének, híres bankjainak köszönhette a hatalmát.

A bankárcsaládok akkora vagyont halmoztak fel, amely lehetővé tette, hogy a politikai hatalmat is megszerezzék. Legnagyobb szerephez a Mediciek jutottak, amely családnak két legkiemelkedőbb tagja Cosimo és Lorenzo volt a 15. században.

A 15. században Firenzében olyan művészeti emlékek, templomok és paloták épültek, amelyek máig világhírűvé teszik a várost.

A 15. századra a reneszánsz kultúra már nemcsak a városokban terjedt el, hanem jelentős szerepre tett szert a világi és egyházi fejedelmek udvaraiban és a pápai kúriában is.

A polgárosodás jelentősége és a kor emberének haladásélménye

Miért fontos tényező a polgárosodás? Azért, mert a polgárnak más volt a világlátása, másfajta ismeretekre volt szüksége a munkájához, más iránt érdeklődött.

A reneszánsz ember már megtapasztalhatta a fejlődés élményét, hiszen olyan gyorsan változtak meg a gazdasági és társadalmi viszonyok, hogy már nem tűnt a világ olyan változatlannak, mint régen, nem volt olyan hosszú ideig egyformaság. Ez oda vezetett, hogy a világ körforgásszerű működésének a gondolata megkérdőjeleződött. Nyilvánvaló lett, hogy van haladás, fejlődés a világban.

Ezt a kor embere az új technikai találmányok megjelenése és önnön vagyoni gyarapodása révén is tapasztalhatta.

Persze ettől még a kereszténység világmagyarázata továbbra is érvényes maradt, csak épp a közgondolkodás kezdett elvilágiasodni a középkorihoz képest. Az emberek már nem a túlvilággal voltak elfoglalva, hanem itt a földön próbálták az életüket kényelmesebbé, szebbé és boldogabbá tenni.

Egész Itáliában tudatos program lett a képességfejlesztés, az emberek igyekeztek magukat kiművelni, és terjedt az a tudat, hogy Itália egykor a hatalmas Római Birodalom központja volt, és kialakult az olaszokban az antik Róma feltámasztásának vágya, amely összekapcsolódott Itália felvirágoztatásának igényével.

A meggazdagodott polgárság tudatára ébredt, hogy irányítani képes a saját sorsát, és új életformát alakított ki, új eszméket tett magáévá. Szabadon akarta élvezni az életet, a jólétet, a szerelmet, a természet szépségét, az emberi test és a művészet szépségeit, a szellemi szabadságot.

Mindez a középkorban még nem volt jellemző. Lássuk, milyen változások következtek be!

A jegyzetnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!