Rainer Maria Rilke A párduc című verse 1903-ban keletkezett. A képek könyve című kötetben jelent meg, akárcsak a költő Őszi nap című verse. A szabadságvágy elementáris ereje fejeződik ki benne. Rilke egyik legismertebb költeménye, ennek ellenére mindmáig nehezen értelmezhető.

A mű a költő középső korszakának terméke, amikor kialakult Rilke sajátos műfaja, a tárgyvers, melyben egy megfigyelt jelenséget, tárgyat vagy élőlényt ábrázol. Témáit a versek címében is megtalálhatjuk:

• állatok (A párduc, A gazella, A hattyú, A flamingók)
• bibliai és mitológiai alakok (Ádám, Éva, Jerémiás, A tékozló fiú kivonulása, Orpheusz, Eurüdiké, Hermész, Alkesztisz, Léda)
• képzőművészeti alkotások (Archaikus Apolló-torzó, Krétai Artemisz)

A párduc című versében Rilke egy ketrecbe zárt párduc tehetetlen vergődését, néma kínját ábrázolja. A vers tárgya nemcsak a párduc, hanem a benne feszülő erő is, a párduc lényében megszületett óriási erő, dinamizmus, amely nem tud célt találni magának, az állat nem tud sehová sem eljutni, mert rács mögé van zárva. Éppen attól van megfosztva, ami életének lényege: a mozgástól.

A vers elsődleges témája tehát egy élőlény, a párduc, de a költő úgy láttatja velünk a párducot, hogy az állat jelképpé váljon, és önmagánál többet, valami mást mondjon el nekünk. Vagyis Rilke a valóságnak egy konkrét eleméből elvont gondolatot bont ki a műben.

A párduc

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Úgy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.

Puha lépte acéllá tömörűl
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájult, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér – és ott megszünik.

(Szabó Lőrinc fordítása)

A cím leírásra utal: a cím alapján a párduc leírását várjuk, de nem olyan leírást kapunk, amilyet egy állathatározó kézikönyvben találnánk. Valójában Rilke jellegzetes műfajáról, a tárgyversről van szó, s ezt a műfajt képviselik hasonló című versei (pl. A hattyú, A gazella) is.

A vers nem külső leírás, nem a címben foglalt állat (a párduc) leírása, hanem inkább egy belső pillanatkép, egy állapotrajz. A tárgyvers műfajnak megfelelően a nézőpont objektív, a nyelvi forma pedig nagyon egyszerű, szinte csupasz, hiszen a vers egyszerű kijelentő mondatokból áll.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!