A Razglednicák az 1944 augusztusa és októbere között íródott versciklus darabjai. A ciklus 1. verse akkortájt keletkezett, amikor az Erőltetett menet, a 4. vers néhány nappal Radnóti halála előtt.

A költő 1944. május 18-án kapta az utolsó behívót munkaszolgálatra. A szerbiai Bor városába vitték, ahonnan a Lager Heidenau nevű táborba került. Itt rézbányában és útépítésen dolgozott.

A rabságban is halhatatlan remekműveket írt. A versek másolatait egy rabtársára, Szalai Sándor szociológusra bízta, aki hazahozta őket a költő halála után. Egy kockás füzetben maradtak fenn.

Amikor a szovjet csapatok közeledni kezdtek a Balkánon, a németek felszámolták a Heidenau tábort, és a munkaszolgálatos foglyokat először a Borban levő központi lágerbe hajtották erőltetett menetben, aztán onnan indultak a magyar határ felé szeptember 17-én, hogy Magyarországon át nyugatra menjenek. Az út egyes állomásain születtek a Razglednicák.

A többhetes erőltetett gyalogmenet teljesen kivette az erőt a rabokból. Mire Győrszentmártonig értek, Radnóti is járóképtelen beteg lett. Huszonkét fogoly volt annyira beteg, legyengült és elgyötört, hogy nem tudott továbbmenni. Őket kocsira rakták és a győri kórházba küldték, de a kórház túlzsúfoltságra hivatkozva elzárkózott a fogadásuktól. Ezért magyar kísérőik és két osztrák SS-katona a Győr melletti Abda határában sorra agyonlőtte őket.

Radnóti utolsó verseskötete, a posztumusz megjelenő Tajtékos ég a Razglednicák kivételével már tartalmazta a bori verseket is, amelyeket Szalai Sándor hozott haza. A Razglednicák csak a tömegsír exhumálása után, 1946 nyarán kerültek elő az ún. Bori noteszből, amelyet a költő viharkabátjának zsebében találtak meg.

A notesz Radnóti utolsó verseit tartalmazta. Első lapján öt nyelven a következő szöveg állt: „Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra, Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár részére.”

A Razglednicák ciklus versei megörökítik azokat a borzalmakat, amelyeket a költő nem sokkal a halála előtt élt át.

Razglednicák

1

Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

1944. augusztus 30. A hegyek közt

2

Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.

Cservenka,1944. október 6.

3

Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Mohács,1944. október 24.

4

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja,1944. október 31.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!