A Járkálj csak, halálraítélt! 1936-ban keletkezett, Radnóti ötödik kötetének címadó verse. A kötet legvégén kapott helyet, ez is kiemeli jelentőségét. Mindvégig érezhető benne a halál jelenléte, ami jelzi, hogy a költő 1936-ban már tisztán látta a jövőjét, halálraítélt önmagát. 1933-tól nem lehetett kétsége saját sorsa felől, mert tisztán látta a fasizmus természetét.

Ebben a szörnyű korban a rémület és halál az úr. Radnóti bemutatja, ahogy a történelmi kortól, a körülményektől fenyegetett ember tehetetlenül szemléli az eseményeket. Feladata csak egy lehet: keménynek, tisztának maradni, nem megadni önmagát.

Akár a többi váteszköltő (Petőfi, Ady és Babits) verseiben, a költőknek Radnótinál is kiemelt szerepet kell betölteniük. Az ő feladatuk felmutatni az erkölcsi tisztaságot, amelyet minden körülmények között meg kell őrizniük. Radnóti utal Petőfi A kutyák dala és A farkasok dala című híres párversére.

Járkálj csak, halálraítélt!

Járkálj csak, halálraitélt!
bokrokba szél és macska bútt,
a sötét fák sora eldől
előtted; a rémülettől
fehér és púpos lett az út.

Zsugorodj őszi levél hát!
zsugorodj, rettentő világ!
az égről hideg sziszeg le
és rozsdás, merev füvekre
ejtik árnyuk a vadlibák.

Ó, költő tisztán élj te most,
mint a széljárta havasok
lakói és oly bűntelen,
mint jámbor, régi képeken
pöttömnyi gyermek Jézusok.

S oly keményen is, mint a sok
sebtől vérző, nagy farkasok.

Műfaja gondolati költemény, típusa önmegszólító vers, de újabban másként értelmezik. Kérdés ugyanis, hogy ki a megszólítás címzettje. Az E/2. személyű felszólítás valóban szólhat önmagának is, de vonatkozhat általánosságban is a halandó emberre, mely esetben felerősíti a versbeszéd prófétás hangját. A későbbi felszólítások („zsugorodj” stb.) ezt az értelmezést valószínűsítik.

A vers hangulata baljós, fenyegető. A halálvárás, a haláltudat érződik belőle, a készülés a halálra. A halál biztos tény, csak a konkrét időpontja bizonytalan. Ezt a balsejtelmet a félelem okozza. A vers alaphangját ez a siralomházi hangulat adja. A jelzők (sötét, rettentő, rozsdás, stb.) erősítik a reménytelen, kegyetlen hangulatot, amelyre a cím is utal.

Fentiek miatt a Járkálj csak, halálraítélt! egy-egy motívuma felidézheti bennünk Babits Mihály Cigány a siralomházban vagy József Attila Reménytelenül című versét.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!