A cím francia kifejezés, jelentése: „nyomában”. A francia regényíró, Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában (A la recherche du temps perdu) című nagy regényfolyamának címére utal (a Proust-regény francia címének eleje a vers címe). Közös a két műben, hogy valamilyen módon felidézik a múltat.

A francia író művében a narrátor jelen és múlt összeolvadását akarja megtapasztalni és nyelvileg is megvalósítani. Radnóti verse is a múltat idézi, azonban nála az emlékező és az emlékezés idősíkjai nem olvadnak össze, az emlékező én és a felidézett én nem játszanak egymásba.

Az A la recherche típusa szerint idő-és értékszembesítő vers. Alapellentéte az idillikus múlt és a tragikus jelen közti különbség.

A múlt és a jelen ellentmondanak egymásnak. A múlt mára már csak torzókban, darabokban van jelen. Hova lettek a régi társak, közös gondolatok, az együtt töltött idő? Nem önmaga sorsán kesereg a költő, hanem mások miatt szomorú.

Ám az emlékezet, a meg nem fogható gondolatok örökkévalók, s amíg csak egy ember emlékezik, örökké létezők lesznek. Így nyer értelmet a cím: valamit keres Radnóti: nem csak konkrét személyek, tárgyak azok, hanem egy életforma, egy értékrend nyomába iramodik – gondolatban.

Motívumok:

• múltbeli idillikus képek: karcsú pohár, nők, asztal, bor, költészet (ezek a klasszikus költészetből ismerős motívumok)
• magyar kultúra hagyományaiból vett motívumok: szürkebarát, kiskocsma, hárs
• háború: holtak, foglyok, aknamezők, lepecsételt marhakocsik, behívók
• költészettel, verssel kapcsolatos képek (pl. „Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld / jelzők ringtak a metrum tajtékos talaján”)

Kifejezőeszközök: metafora, metonímia, ellentét, anafora, szóismétlés, jelzős szerkezetek (pl. a „mocskos éj” jelzős szerkezet a világ erkölcsi sötétségét fejezi ki). Retorikai eszközök: kérdések és válaszok.

Az időszembesítés a költői képekben is megjelenik. A múlt és a jelen egy-egy költői képben gyakran ellenpontozza egymást, pl. „emlékké nemesedtek”, „éltek a holtak”, „otthon voltak a foglyok”.

Az emlékek légiesek, tünékenyek, a múlt birtokbavehetetlen, ezt igei és névszói metaforák fejezik ki (pl. „csúszol”, „úsztak”, „ringtak”, „múltak iszapján”, „metrum tajtékos taraján”).

A versnek elbeszélő jellege van az epikából ismert visszatekintő (retrospektív) narrációs technika miatt.

Az elbeszélő eleinte tartózkodik a nyelvi személyességtől, első közvetlen, reflektív megszólalására csak az 5. versszakban kerül sor. Bár a nyelvileg kifejezett személyesség a 6. versszakban is folytatódik, az igék egyelőre harmadik személyűek („hallja szívem, kezem őrzi”). A költő csak a 6. strófa 4. sorától jelöli igei személyraggal is a cselekvőt, vagyis önmagát („művük idézgetem”, „mérem”).

Tehát azt figyelhetjük meg, hogy a lírai én jelenléte fokról fokra egyre közvetlenebb a versben, a személytelenül induló vers egyre személyesebbé válik.

A régmúlt idilljét és a közelmúlt pusztulásának képeit (1-5. versszak) még személytelenebb formában idézi fel a beszélő, a személyesség nyelvileg jelölten a jelenbeli emlékezőhöz köthető (6. versszak), és az elképzelt túlélők elképzelt jövőjéhez társul (7. versszak).

A lírai én sorsát is befolyásolja a háború, ő is érintett abban, amit leír. Veszteséget szenvedett túlélőként is érintett, akinek hosszú listája van azokról a barátokról, akiket elhurcoltak, akik eltűntek, akik elestek, és személyes helyzete miatt is érintve van, hiszen jelenleg ő is fogoly „Szerbia ormán”.

Az A la recherche verselése időmértékes, hexameteres sorokból áll, a hexametereket szokatlan módon ötsoros versszakokba rendezi. A hexameterek az antik eposzok ünnepélyességét és a vergiliusi eklogák pásztori világát idézik fel. Radnóti a klasszikus időmértékes formával a téma általános érvényét, örök emberi voltát is érzékelteti, azonkívül a hexameterek egységes ritmusa jól aláfesti az emlékezés folyamatát.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!