Publius Ovidius Naso: Pygmalion (elemzés)
Motívumok: a fő motívum az átváltozás – olyan toposz, amely a legtöbb nép mitológiájában szerepel. Jellegzetesen kapcsolódik vallási szertartásokhoz, varázslathoz, ártó vagy segítő szándékú isteni beavatkozáshoz.
Verselés: időmértékes, hexameter sorok.
Szereplők, jellemek:
Pygmalion: a főszereplő. Művész, a szobor készítője, aki szembefordul a kor rossz közerkölcseivel és elvonul a női bűnök világától. Magányos alkotó, aki egy jobb, élhetőbb környezetet teremt meg önmaga számára. Belső vágyaiból, látomásaiból, fantáziájából teremti meg alkotását, egy tökéletes és tiszta nőalakot.
Pygmalion alakjában a tiszta művészi vágy önkifejeződésének példája tárul elénk. Teremtő képzelete a művészi szabadság és a függetlenség jelképe lett.
Üzenet: a művész nemcsak a való világ utánzása révén alkothat, megalkothatja művét belső vágyaiból, fantáziája szerint is. A korban egyre nagyobb hangsúlyt kapott ez az új művészeteszmény, amely hangsúlyozza a művész belső szabadságát, függetlenségét.
Utóélete: a Pygmalion nagy hatással volt a későbbi korok alkotóira, sok feldolgozása született. Az a motívum, hogy egy férfi beleszeret saját alkotásába, az irodalom és a filmek örök témájává vált.
A Pygmalion-történetet a modern kor is újraalkotta, átformálta. G. B. Shaw ír drámaíró Pygmalion c. műve egy ironikus-szatirikus komédia, amelynek zenés feldolgozása minden idők egyik legsikeresebb musicalje lett. Világhírű film is készült a téma feldolgozásával My Fair Lady címmel George Cukor rendezésében 1964-ben.
Hozzászólások
Publius Ovidius Naso: Pygmalion (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>