A róka és a holló

Aki a ravasz hízelgő szókat elhiszi,
Késő bánattal meglakol érte csúfosan.
Mikor a holló az ablakon át sajtot lopott,
S egy fa tetejére szállt, hogy ott fogyassza el,
A róka, látva ezt, ekként hízelkedett:
„Szépséges holló! Tollaid de fényesek!
Mily dísz van testeden s hogy ragyog ábrázatod!
Ha hangod volna, egy madár se lenne különb!”
Hogy megmutassa szép hangját, az ostoba
Kinyitotta csőrét – és a sajt a földrehullt.
A róka meg mohó foggal felkapta, és
Kárát későn siratta a rászedett bolond.

Cselekmény: a holló az ablakon át ellopott egy sajtot, majd egy fa ágára szállt, hogy ott megegye. A róka hízelegve dicsérni kezdi a madár fényes tollazatát és kijelenti, hogy ha a hangja is szép volna, akkor a holló lenne a legkülönb állat. A hiú holló énekelni kezd, hogy bebizonyítsa, milyen szép hangja van, így a sajt kiesik a szájából a róka elé. A róka mohón felkapja, a holló pedig pórul jár.

Szerkezet: keretes. A történet lehetséges tanulságainak megfogalmazása keretet alkot. Az első két sor a holló szempontjából (aki elhiszi a hízelgő szavakat és csúnyán megfizet érte), az utolsó két sor a róka szemszögéből (többet ér az éles ész, mint a nyers erő) vonja le a következtetést.

Üzenet: Phaedrus az élni tudás legfőbb gyakorlati bölcsességének a ravaszságot tartotta. Szerinte a kisembert csak a ravaszság segítheti abban, hogy talpon maradjon az ellenséges világban. A róka és a holló c. mese a ravaszság gyakorlati értékét mutatja be.

Az olyan emberi gyöngeségeket (mint pl. a hiúság, a hiszékenység) kihasználva könnyű túljárni a másik ember eszén. Saját gyarlóságaink miatt jól megjárhatjuk, ezért a mese rávilágít a hibáink leküzdésének fontosságára, de arra is figyelmeztet, hogy az agyafúrtság („szellem”, „éles ész”) gyakorlati haszonnal járó, előnyös tulajdonságok.

Szereplők, jellemek:

róka: ravasz, agyafúrt, talpraesett. Az életben éles esze segítségével boldogul.

holló: hiú, hiszékeny, naiv. Saját ostobaságának köszönheti, hogy rászedik.

Értelmezés: a holló saját ostobasága, önhittsége miatt veszíti el azt az értéket, amit egyébként ő maga sem tisztességes úton szerzett. A holló maga is lopta a sajtot, ezért nem érezzük igazságtalannak, hogy a róka kicsalja tőle. Ebben az esetben a róka javára billen a mérleg, bár tette amúgy csalásnak minősülne, hiszen alattomosan, nyerészkedés céljából rászedi a hollót.

A holló saját hibájából húzza a rövidebbet, így aztán magára vessen. De azért, ha figyelmen kívül hagyjuk a ravaszság és az ostobaság kérdését, akkor nyilvánvaló, hogy egyikük viselkedése sem etikus: a holló lop, a róka csal.

Amit a róka tesz, az napjainkban sem ritka, az utcai szélhámosoktól a telefonos csalókig sok formában találkozhatunk vele. Az ügyeskedés az ókor óta jellemző boldogulási módszer a ravasz ember számára. Bár Phaedrus a ravaszságot nagyra értékelte, így az ő szemében ennek a történetnek a róka a pozitív hőse, azért azt nem mondhatjuk, hogy erkölcsileg ez így rendben van.

Valójában egyik szereplő viselkedése se követendő minta. A mese inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a csalóknak milyen könnyű áldozatul esni, és többnyire saját emberi gyöngeségeinket, hibáinkat (pl. hiszékenységünket) használják ki és fordítják ellenünk. Tehát ha a hibáinkat leküzdjük, ha fejlődünk, az nemcsak a többi ember szempontjából jó, hanem mindenekelőtt a saját javunkat szolgálja.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!