A farkas és a bárány

A szomjas farkas és a szomjas kis bari
Ugyanazon patakra ment véletlenül.
A jámbor gyapjasnál az ordas följebb állt,
Gonosz szándékkal mégis így kötött belé:
„Mért bolygatod fel nékem a patak vizét,
Ha én iszom?” A gyapjas félénken felelt:
„Hogyan tehetném, kérlek, mit szememre hánysz?
Hiszen a víz felőled árad szájamig.”
A meghazudtolt farkas így acsarkodott:
„Fél éve rútul rágalmaztál engemet.”
„Hisz akkor még nem éltem én” – felelte az.
„Apád gyalázott akkor, istenuccse, ő” –
És ráugorva széjjel marcangolta őt.
Oly emberekről írodott e kis mese,
Kik ártatlant koholt ürüggyel nyomnak el.

Cselekmény: két szomjas állat, a farkas és a bárány ugyanarra a patakra megy inni. A farkas okot keres, hogy megehesse a bárányt. Bár felőle folyik a víz, mégis a bárányt vádolja a víz felkavarásával, majd régi sérelmét hánytorgatja fel. A bárány védekezik: a vizet fizikai lehetetlenség felkavarnia, a sérelem idején pedig még nem is élt… Végül a farkast nem érdekli az igazság: megeszi a bárányt.

Üzenet: az író a hatalommal való visszaélésnek egyik képmutató formáját pellengérezi ki. Ilyenkor a hatalmával visszaélő személy az erőszakhoz, az igazságtalansághoz és jogtalansághoz még koholt ürügyeket is keres, hogy látszólag az igazság az ő oldalán álljon. Ezzel menti fel magát a felelősség alól egy olyan tettért, amelyről tudja, hogy az ő lelkiismeretét terheli. Ráadásul azt is eléri, hogy másokat se háborít fel az igazságtalanság, hiszen oka volt, a tett „igazolva van”. Pedig valójában nem oka volt, csak ürügye, arról nem is beszélve, hogy egy gonosztett semmivel sem igazolható, nem jogosít fel rá semmi.

Szereplők, jellemek:

farkas: az erőszak, a hatalmaskodás, az igazságtalanság képviselője, aki ürügyet keres ahhoz a gonosztetthez, amit elkövetni készül, hogy saját magát saját szemében felmenthesse.

bárány: ártatlan áldozat, gyönge, szelíd, kiszolgáltatott, védtelen. Hiába védekezik az igazságra hivatkozva, hiába magyarázza el, hogy ő nem tehet azokról a dolgokról, amelyeket a farkas a szemére vetett.

Értelmezés: egy színjáték zajlik a farkas részéről. Valójában nem az igazság számít, hiszen a farkas már előre elhatározta a bárány sorsát, így a báránynak szükségszerűen el kell buknia.

Nemcsak az ókorban létezett a hatalommal való visszaélésnek ez a formája. A modern korban is találkozhatunk vele, pl. a magyar történelemben a 20. századi kommunista diktatúra alatt lezajló koncepciós perek esetében.

Utóélete: nagy hatással volt a későbbi korok szerzőire, a magyar irodalomban pl. Heltai Gáspárnál is megtalálható ez a történet.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!