Petőfi Sándor: Szülőimhez (elemzés)
A Szülőimhez című vers Pesten született és 1844 augusztusából való. Petőfi azután írta, hogy kétszer hazalátogatott szüleihez Dunavecsére: először áprilisban, de csak néhány napig maradt, aztán visszatért Pestre.
Második látogatásakor két teljes hónapot töltött otthon, egészen júniusig maradt. Utána visszament Pestre, június elején kellett ugyanis megkezdenie munkáját segédszerkesztőként a Pesti Divatlapnál.
A tréfás-kedélyes hangvételű versben a költő szebbnél szebb ígéretekkel halmozza el családját, amelyeket akkor teljesít, ha majd gazdag lesz:
Szülőimhez
Hej édes szülőimék,
Gazdagodjam meg csak!
Akkor, hiszem istenem,
Nem panaszolkodnak.
Minden teljesülni fog,
Amit csak kívánnak;
Megelőzöm vágyait
Éd’sapám s anyámnak.
Lesz csinos ház, amiben
Megvonúlnak szépen;
Pince lesz a ház alatt,
Jó bor a pincében.
Meghihatja éd’sapám
Minden jóbarátját;
Borozás közt lelköket
A jókedvbe mártják.
Szép kocsit csináltatok
Éd’sanyám számára;
Nem kell, hogy a templomot
Gyalogosan járja.
Lesz arany szegélyzetű
Imádságos könyve,
Krisztus urunk képe lesz
Szépen metszve benne.
Pistinak meg majd veszek
Drága paripákat,
Rajtok jó Istók öcsém
Vásárokra járhat.
Végesvégül lesz nekem
Dúsgazdag könyvtárom;
Akkor majd a verseket
Nem pénzért csinálom.
Ingyen osztom azokat
Szét az újságokba;
Minden szerkesztő, tudom,
Szívesen fogadja.
S hogyha szép lyányt kaphatok:
– De magyar lelkűt ám! –
Éd’sapám táncolni fog
Fia lakodalmán.
Igy élünk majd boldogan
A mulatságoknak,
Igy biz, édes szüleim…
Gazdagodjam meg csak!
A vers játékos és gyöngéd; Petőfinek az a nagy fiúi vágya hívta életre, hogy nehéz sorsú szülei helyzetén változtasson. Persze erre nem képes, mert bár a szándék megvan, lehetősége (pénze) nincsen rá.
A lírai én naiv, kedélyes hangja nem naiv lelkületet takar: a költő tisztában van azzal, hogy ezeket a nagy ígéreteket nem tudja teljesíteni.
A pénztelen fiú ajándékozó kedvét népmesei motívumok serkenthették, ugyanis a népre jellemző, hogy valóságos adomány helyett ígéreteket ajándékoz, hogy – ha már a valóságban nem tud adni – legalább megmutassa az ajándékozásra való vágyát. Tehát egy olyan lelki hajlamról van szó, amely a valóságot, amely nem adja meg, amit az illető szeretne, a vággyal igazítja ki.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Petőfi Sándor: Szülőimhez (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>