Petőfi Sándor: Reszket a bokor, mert… (elemzés)
A Reszket a bokor, mert… verselése ütemhangsúlyos, kétütemű felező hatos, 3/3 osztású, laza keresztrímekkel.
Ritmusa tagoló, fölemel és lezár. Minden versszak első és második fele olyan, mint egy kérdés és egy felelet. Persze nem valóságos kérdésről van szó, hanem egy olyan gondolatról, amely „kinyit” valamit, a felelet pedig egy olyan gondolat, amely „lezár”. Ugyanakkor érezzük, hogy a két rész összetartozik, ezért is kerülnek egyazon versszakba.
Ez a (szavakkal meg sem fogalmazható) „kérdés” és „felelet” a ritmus szintjén feszültségkeltés és feszültségoldás formájában jelenik meg. Van egy „hívórím”, amely mindig felhívó jellegű, és van egy „válaszrím”, amely mindig lezáró. Pl.:
Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél. (hívórím)
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél. (válaszrím)
De ez a négy sor is olyan érzést kelt, mintha egy gondolatnak csak az egyik felét hallottuk volna. Tehát ez a „kérdés”, amelyre a következő négy sorban jön egy „felelet”:
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!
Ezzel a második négy sorral együtt érezzük teljesnek a versszakot: a strófa két része egy összetartozó szerkezeti egységet alkot.
1847. szetember 8-án volt az esküvő.