A vers 1847 decemberében keletkezett Pesten. Okatootáia egy ország neve, amely a valóságban nem létezik. Petőfi ezt a fiktív országot a térképen is elhelyezi: Kína és Ausztrália szomszédja. Valójában persze egy seholsincs ország.

Okatootáia című versében a költő maró gúnnyal, szatirikusan összegzi mindazt, amit egy életképtelen és pusztulásra ítélt társadalmi berendezkedésről el lehet mondani.

Okatootáia

Van egy ország, úgy híják, hogy
Okatootáia;
Második szomszédja Kína,
Az első Ausztrália.

És ez, hogy Ausztr(ál)iának
Tőszomszédja, vajmi jó!
Nem lopózhatik be hozzá
A civilizáció.

Oh a tántoríthatatlan,
A dicső Ausztr(ál)ia!
Ő magát e gonosztól nem
Hagyja elcsábítnia.

Ő, noha már Kína is kezd
Mendegélni csendesen,
Ő még most is, mint a szikla,
Áll erősen egy helyen.

Áldd a sorsot, áldd az istent,
Okatootáia,
Hogy Kínán is tul vagy még, hogy
Szomszédod Ausztr(ál)ia.

Boldog ország! mert bár érzi
A szükség sok nemeit:
Legalább egy, és a fő, a
Lelki-szükség nincsen itt.

Szerény állat itt a lélek,
Nem kér szénát, abrakot;
Mint szamár a gazt: zabálja
A kalendáriomot.

Aminek következtében
Nem nagy számmal lelhetők
A költők, müvészek és más
Kapa-kaszakerülők.

Az pedig, ki bolond fővel
Erre szánja el magát,
Csináltasson egy szép szekrényt
S zárja bele… a fogát,

Minthogy ezen mesterségnél
Fölösleges itt a fog;
Harapnia nem leszen mit,
Legfölebb csak nyelni fog.

Megvan itten az a szép is,
Hogy különvált s nem vegyes
A bagarja s a kutyabőr,
A paraszt és a nemes.

Kutyabőr! ez itt a fő-fő,
Becsben párja nincs neki,
És ezért sok úri ember
Saját testén viseli.

De habár rangjával kissé
Nagyra van az úri rend,
Nem mondhatni, hogy nem gondol
A köznéppel odalent;

„Nyisd ki markod, mind a kettőt,”
A paraszthoz ígyen szól,
„Nyisd ki markod, jóbarátom,
Nesze semmi, fogd meg jól.”

Azzal vagdalkoznak némely
Nem t’om milyen emberek,
Hogy ez országban nyilvános
Épületek nincsenek.

Mit? nyilvános épület nincs?
Hát az akasztófa mi?
S ezt bizony majd minden falu
Határában láthatni.

Oh e nemzet büszke nemzet,
Épen erre tart sokat,
S ebben talán fölül is múl
Minden más országokat.

Virágozzál, dicső ország,
Nagyratermett náció,
S még soká ne háborgasson
A civilizáció!

Az ember figyelmét először a furcsa cím kelti fel. Vajon teljes egészében a fantázia szülötte ez a szó? Más költőknél ennek a kérdésnek nem lenne jelentősége, mert könnyen mondhatnánk, hogy ez csak egy fantázianév.

Igen ám, de tudjuk, hogy Petőfi megrögzött realista volt, mindig nagyon ragaszkodott a valósághoz, és a fantáziája is mindig a realitás talajáról rugaszkodott el. Alkotói ötleteit, fantáziavilágát mindig létező, valóságos viszonylatokból építette fel, képzeletének legmerészebb megnyilvánulásai is ezer szállal kötődnek a valósághoz.

Ezért Nyerges András feltételezi, hogy Petőfi esetleg tényleg hallott valahol egy különös nevű országról, ami éppúgy létezik, mint Kína vagy Ausztrália.

Az irodalomtörténészek kiderítették, hogy Petőfi egyik barátjától hallott a maláji szigetcsoportnak egy Otahaiti nevű szigetéről, amelynek első szomszédja valóban Ausztrália, a második pedig Kína.

Petőfi barátja, Győry Dániel 1847 júliusában beszélt a költőnek arról, hogy részt vesz egy szervezkedésben, amelynek célja Wesselényit és Lovassyt kiszabadítani a börtönből, hogy ők vezessék majd a megújuló Magyarországot.

A tervhez azonban pénz kellett, amit Győryék úgy akartak megszerezni, hogy elmennek aranyat ásni az Ausztráliát környező szigetvilágba, nevezetesen a maláji szigetcsoport Otahaiti nevű szigetére, amely akkoriban angol gyarmat volt. Petőfi talán ebből a szóból teremtette meg a furcsa országnevet.

További érdekesség, hogy Csokonainak is van egy Az otahajta című verse (alcíme: Levél egy nagyérdemű úrhoz), de Petőfi ezt nem ismerhette. Az otahajta szó Csokonainál Otahaiti lakóját jelöli. Csokonai egyébként otahajtát a természet lágy ölén, megrontatlanul, boldog együgyűségben élő, egzotikus bennszülöttnek írja le.

A mai világatlaszon azonban nincs Otahaiti nevű sziget. Ennek oka, hogy az ottani bennszülöttek hívták saját szigetüket Otahaitinak, és Cook, a híres angol hajóskapitány 1810-ben és 1816-ban magyarul is megjelent könyvében ezen a néven tette ismertté a szigetet.

A könyv címe: „Cooknak, ama hires ánglus hajós-kapitánynak a Föld körül utazása, mellyet Banks és Solander tudósok társaságában tett 1768-1771 esztendőkben”.

Híressé vált hajójával, az Endeavourral Cook valójában Tahitin járt, Otahaiti tehát Tahiti bennszülött neve. Petőfi valószínűleg olvasta Cook könyvét, vagy legalább hallomásból ismerte.

Nyerges András szerint tehát az Okaatootáia név Otahaiti sziget nevéből származik, de attól, hogy a valóságban is létező szigetről van szó, a vers egyáltalán nem Tahitiról szól. Okatootáia természetesen Magyarország.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!