A híres vers 1848. március 13-án Pesten íródott. Petőfi 1848 márciusában az egész nemzet szószólója volt, s a Nemzeti dal is a közösséggel való egybeolvadását testesíti meg.

Petőfi ekkor már nemcsak népies költő volt, hanem a nép költője, aki nemcsak egyéni érzéseit fogalmazta meg, hanem népének politikai érdekeit is tolmácsolta. „A nép az én vallásom, a nép az én istenem” – vallotta. Úgy gondolta, a nép először uralkodjon a költészetben, és azután már uralkodni tud a politikában is.

Abban is hitt, hogy a világ célja a szabadság. Arra a kérdésre, amelyet sok író és költő feltett magának a romantika korában, a kérdésre, hogy mi végre vagyunk a földön, Petőfi azt válaszolta: „Az emberiség célja, hogy boldog legyen. Az eszköz erre a szabadság.”

Az, ami több mint másfél évig csak prófétálás, látnoki jövendölés és látomás erejű kívánság volt Petőfinél, most hirtelen valóság lett: 1848 elején kitört a forradalom Olaszországban, aztán továbbterjedt Franciaországba, majd Németországba, Ausztriába is eljutott.

A magyarok sokáig csak lelkesedtek, az országgyűlésen szép dolgok hangzottak el, de nem történt semmi, a beszédet nem követte tett. Aztán eljött március 15-e és a forradalom elérte Magyarországot is. A történelem Petőfit igazolta: ami eddig csak prófétai látomás volt, az most már tény lett.

Az intő jeladás versei után most már a harci riadó verse következik, Petőfi cselekvésre szólítja fel a magyarokat. A Nemzeti dal eredetileg egy népgyűlésre íródott, pohárköszöntőnek egy március 19-re tervezett bankettre, ám a március 15-ei események másként alakították a sorsát. Minthogy az események felgyorsultak, a Nemzeti dal lett a forradalom nyitánya.

Ez a vers hangzott el 1848. március 15-én Pesten, ezt mondta el Petőfi a Pilvax kávéházban azon a reggelen, s ezt követelte a tömeg a Nemzeti Színházban este. Ez kelt szárnyra rövid idő alatt az egész országban, ezt nyomtatta ki a tizenkét ponttal együtt elsőként a szabad sajtó, s így ez vált a sajtószabadság szimbólumává (is).

A kortárs visszaemlékezések arról számolnak be, hogy a költemény azonnal tömegerő lett, szinte a forradalom közvetlen kiváltója. Az közhiedelem szerint Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva szavalta el, de az újabb kutatások kételkednek ebben.

A haladás politikai kezdeményezői és irányítói idősebb, érett államférfiak voltak, Széchenyi, Kossuth, Deák, a márciusi tüzet azonban Petőfihez hasonló fiatal értelmiségiek gyújtották meg: Petőfi alig 25 éves volt, Jókai 23, és általában a Pilvax törzsvendégei között alig volt náluk idősebb ember. Ők menteteltek a március 15-ei felvonulás élén, és pontosan tudták, hogy forradalmat csinálnak.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!