Petőfi Sándor: Magyar vagyok (elemzés)
Szerkezetileg 3 egységből áll:
Az 1. egység az első 3 strófa, amely a költő hazaszeretetét fejezi ki és a magyar nemzeti karaktert írja le, valamint hódol a történelemi múlt nagysága előtt.
Az 1. versszakban Petőfi dicséri a hazai táj szépségét, már-már túlzó kifejezésekkel („legszebb ország”, „nincs annyi szám, ahány szépség” stb.) Majd az általa kedvelt bérc-róna ellentétet alkalmazza a végtelenség érzékeltetésére.
A 2. versszakban a magyar nemzeti karaktert jellemzi, amelyet saját lelki alkatához hasonlónak fest meg: a magyar szerinte komoly természetű, sírva vigadó (ez akkoriban közkeletű sztereotípia volt) és büszke. Petőfi azonosul a nemzettel, úgy írja le a magyar karakterjegyeket, mint saját tulajdonságait.
A 3. strófában nosztalgikusan felidézi a magyarság régi dicsőségét, fokozással keltve a grandiózusság érzetét. Akárcsak a reformkor költői, Petőfi is büszke a nemzeti múltra, a hajdani katonai erényekre (egykor mindenki félt a magyaroktól).
A 2. egység a 4. versszak, amely a magyar nemzet jelenét ábrázolja szembeállítva a dicső múlttal.
Ez a strófa ellentétben áll az előző hárommal, mert eddig a költő dicsérte a hazát és a nemzetet, itt azonban elmarasztalja („Mi mostan a magyar? Holt dicsőség halvány kísértete”). Nem tetszik neki a magyarság hallgatása, azaz tehetetlensége, tunyasága, passzivitása. A vers hangvétele haragossá, indulatossá, zaklatottá válik, az eddigi szabályosság, összeszedettség megbomlik.
Petőfi azt is megmondja, kik okozzák a bajt: „S saját testvéreink, kik reánk készítik / A gyász s gyalázat fekete mezét.” Azokat a magyarokat okolja, akik nem akarják a haladást elősegítő reformokat, s ezzel gyalázatot készítenek elő a nagy tömegek számára. A költő testvéreknek nevezi őket, mert ők is magyarok, ez tompítja a bírálat élét, ugyanakkor dühös rájuk, mert nem hajlandók a változtatásra.
A 3. egység az utolsó strófa, amelyben a költő az európai haladást állítja a nemzet elé példaként, ezután megvallja a nemzet iránti szeretetét.
Itt a zárlatban Petőfi egy erőteljes felkiáltással, háborogva közli, hogy az egész korabeli magyar társadalmat elutasítja-szégyelli: „arcom szégyenben ég, / Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok”. Ez azt jelenti, hogy még a haladó gondolkodású nemesség politikáját is elvetette, s ez teszi a verset olyan forradalmivá.
Társadalomkritikát megfogalmaztak már más költők is (Kölcsey, Vörösmarty), de nem tagadták meg az egész nemzetet. Ráadásul Petőfi első személyben vágja a nemzet arcába, hogy szégyelli, hogy magyar: ilyen hevesen még eddig senki nem nyilatkozott meg ebben a témában, senki se vállalt fel ilyen kemény nemzetostorozó szerepet.
Ezután megmagyarázza szégyenkezésének okát is: le vagyunk maradva, más nemzetek jóval előttünk járnak a társadalmi fejlődésben („Itt minálunk nem is hajnallik még, / Holott máshol már a nap úgy ragyog.”)
A záró sorokból viszont az derül ki, hogy a költő elmaradottsága, hiányosságai és megosztottsága ellenére is szereti nemzetét és ragaszkodik szülőföldjéhez: „De semmi kincsért s hírért a világon / El nem hagynám én szülőföldemet, / Mert szeretem, hőn szeretem, imádom / Gyalázatában is nemzetemet!”
Így aztán a vers a szülőföld iránti szeretet megvallásával zárul, amelyet Petőfi ismétlésekkel nyomatékosít („szeretem, hőn szeretem, imádom”).
A Magyar vagyok szónokias, agitatív alkotás, tele retorikai elemekkel, melyek közül Petőfi a legegyszerűbbeket használja: ismétlés, ellentét, kérdés, felkiáltás.
E/1. személyben fordul egy elképzelt közönséghez, mintha szószéken állva beszélne. Úgy fogalmaz, mintha valamiről meg akarná győzni őket, egy adott álláspontot képvisel nagyon keményen, öntudatosan, kategorikusan, amelyben a régi és az új eszmék, a hagyományos rendi-feudális és a forradalmi demokratikus nemzetfelfogás is teret kap (persze az utóbbi a hangsúlyosabb).
A Magyar vagyok verselése időmértékes, Petőfi ötös jambusokban írta, szavai többnyire egyszerűek és rövidek, az áthajlások ritkák, és sok a tiszta rím. A mindennapokban beszélt nyelv szókincsével él.
***
Részletesebb elemzés ITT olvasható.
Hozzászólások
Petőfi Sándor: Magyar vagyok (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>