A vers keletkezési ideje 1843 július-augusztus. Műfaja dal, de életképnek is tekinthető. Egy népies életkép is, amelyben azt a tipikus helyzetet mutatja be a költő, ahogy a konyhába belépő legény megpillant egy lányt és nyomban beleszeret. A cím (a vers első sora) tehát témajelölő és helyszínjelölő is egyben.

Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára…
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.

A pipám javában égett,
Nem is mentem én a végett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.

Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!

Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott.

A vers népies helyzetdal, amelyben a költő beleéli magát a szerelembe eső fiatalember szerepébe, akit egyes szám első személyben szólaltat meg. A vers nem más, mint egy epizód játékos-kedves leírása, dalban való megjelenítése. Hangneme vidám, könnyed, kedveskedő, stílusa népies.

Feltűnő a versen, hogy két soronként van egy egység benne. Araszoló, ami azt jelenti, hogy a költő állít valamit, aztán kijavítja magát. Arra a nyelvi játékra épül a vers, hogy a beszélő folyamatosan módosítja, visszavonja, helyesbíti az állításait, így aztán a vers kulcsszavai utalószók, kötőszók, pl. azaz, hogyha már, nem, azért, aligha.

Ami csak ürügy, azt a beszélő úgy játssza el, mint igazán megtörtént dolgot, és csak miután kimondta a valótlant, igazítja helyre, és tér rá lassan az igazságra. Ennek köszönhető a sok feltételes módú igealak („rágyújtottam volna” stb.).

Tehát a vers – és a lírai én – tulajdonképpeni mondanivalója nem több, mint: „úgy tettem, mintha azért mennék be a konyhába, hogy meggyújtsam a pipámat, pedig valójában a lány kedvéért mentem be, akibe első pillantásra beleszerettem”.

Ezt a hétköznapi szituációt rengeteg kedves fordulattal, bájjal, játszi elszólással, humoros kiigazítással adja elő Petőfi, s végül az utolsó sorokban már egészen nyíltan beszél.

Ha prózában akarnánk elmesélni a versben lezajló jelenetet, akkor biztosan azzal kezdenénk, hogy: „úgy tettem, mintha…” Petőfi nem így kezdi, hanem állítással („rágyújtottam a pipára”), amit aztán visszavon, kijavítva magát („azaz rágyújtottam volna”, stb.) A színlelést tehát nem színlelésként közli, hanem úgy, mintha valóság volna, és fokozatosan vezet rá minket, hogy csak színlel.

Szerkezetileg 4 egységből áll a vers, minden versszak egy egység:

• az 1. strófa az alaphelyzetet vázolja fel
• a 2. strófa témája a lírai én átlátszó tettetése, aki a pipa meggyújtása ürügyén megy be a konyhába, holott a pipája már ég.
• a 3. versszak a szép leányról szól, aki éppen tüzet rak.
• a 4. strófában a végzet eléri a pipát is és a költő szívét is: az előbbi kialszik, az utóbbi meggyullad.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!