A vers idősíkok szerint két nagy szerkezeti egységre bontható:

Az 1. egység (1-7. sor) a múltat, a történelmet vizsgálja, alapkérdése az, hogy mi az emberiség története, és erre a kérdésre a költő analógiák segítségével próbál választ adni. Ezt a választ (a történelem egy vérfolyam) képileg, látomásos módon fogalmazza meg.

A 2. egység (8-27. sor) a jövőről szóló apokaliptikus látomást ír le. Mivel a jövő a múltban gyökerezik, és a múlt véres küzdelmek sorozata, nyilván a jövő sem lehet más. Baljóslatú jövőkép bontakozik ki: a vérfolyam egy vértengerbe torkollik. A történelem végső célja egy hatalmas, mindent eldöntő véres küzdelem, egy apokalipszis.

A címet Petőfi a keresztény vallás gondolatköréből kölcsönözte: az utolsó ítéletről van szó, amely a végső igazságot hozza el. Gazdag asszociációs lehetőségeket hordoz ez a cím, apokaliptikus képzeteket idézhet fel bennünk.

Ebben a versben kevesebb az átéltség, a líraiság, a személyesség, mint általában Petőfi verseiben. Ez a vers inkább közlő, magyarázó jellegű: Petőfi a történelemszemléletét fejti ki benne.

Szerette olvasni a nagy forradalmak történeteit, például a francia forradalomét, és miközben olvas, azon tűnődik, vajon mi lesz a világ sorsa, vajon megváltoztatható-e az évezredek óta fennálló társadalmi rend háborúk és vérontás nélkül. Hosszú és fáradságos töprengés után végül belátja, hogy nem.

Petőfi a múlt tanulmányozásából bizonyos következtetéseket von le. Szerinte az emberiség története egy vérfolyam, vagyis örökös harcok sorozata. A „folyam” szó már önmagában is folyamatosságra utal, így a költő könnyen eljut a múlttól a jövő látomásáig.

Ez a kifejező vérfolyam-metafora az uralkodó kép, amely végigvonul a versen: egy ilyen folyó csak a tengerbe torkollva tud megpihenni, vagyis a vérfolyamból előbb-utóbb vértenger lesz, és csak azután apadhat el.

A költemény jelen idejében béke van, de a vers beszélője szerint ez csak átmeneti állapot: „a mostani béke / Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána / A földrendítő mennydörgést szokta előzni”.

Petőfi a jövőbe néző próféta, a vátesz szerepét ölti magára, s hosszadalmasan, 8 és fél sorban készíti elő a be nem avatott olvasót arra a látomásra, amelyet tételszerűen hirdetni akar neki.

Megjósolja, hogy a nem is túl távoli jövőben „rettenetes napok” jönnek, lesz egy utolsó nagy véres háború, amely majd megold minden társadalmi problémát, s amely után megvalósulhat a földön a mennyország.

A vers jóslatszerű, olyan, mint egy jövendölés. Látomásszerű képek jelennek meg benne. Petőfi nem fejti ki részletesen, hanem inkább csak felvillantja, metaforákon, képi jellegeken keresztül mutatja be jövendölését.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!