A célelvű történelemszemlélet

Szilveszter tehát 3 különböző szférában is megéli a szabadság élményét: a tapasztalaton túli (transzcendens) szférában, a természetben és a történelemben.

Petőfi itt Hegel felfogására épít, az ő történelemfilozófiájában talált alapot, amelyre helyezkedve szembefordulhatott a romantika körforgáselvű történelemszemléletével.

Petőfit a ciklikus körbehaladás vagy egyenletes fejlődés kérdése már régóta foglalkoztatta, Világosságot! című versében is ezt a problémát járja körül, s a körforgáselvet nagyon kétségbeejtő gondolatnak találta.

Szilveszter a célelvű történelemfilozófia és a szabadságfilozófia képviselője, annak ellenére, hogy kudarcok kísérik az útján és sorsa tragikus. Petőfi nem volt hajlandó feladni a haladásba vetett hitét.

A mű központi kérdése nem is az, hogy fejlődik-e a világ, halad-e előre a történelem, eljön-e a szabadság és a boldogság kora, hanem az, hogy a főhős mindig másoknak éljen-e és soha ne önmagának.

Ebből érezhető, hogy Petőfinek magának is teher volt időnként a népvezér-szerep, amit magára vállalt, időnként szeretett volna egyszerűen csak magánember lenni és élvezni az élet örömeit.

Szerepdilemma: „ember” legyen Szilveszter vagy „polgár”?

A mű az individualitás és a prófétai szerep egymáshoz való viszonyát vizsgálja, és e mögött a szerepdilemma mögött Petőfi saját szerepdilemmája sejthető. (A költő időnként tehernek érezte a magára vállalt népvezér-szerepet, és politikamentes költészetre vágyott, erről vall pl. a Miért kísérsz… című versében).

Szilveszter váteszként küzd a nép szabadságáért és ebben a harcban nem ismer megalkuvást. Az általa vállalt költőszerep teljesen olyan, mint amit Petőfi A XIX. század költői című versében meghirdetett. Ugyanakkor Szilveszter magánember is, aki szeretne boldog lenni.

Az apostol lényegében azt a kérdést veti fel, hogy milyen a két szerep egymáshoz való viszonya, hogyan lehet őket kibékíteni vagy lehet-e egyáltalán. Az „ember” mint szerep mögött a romantika individualista felfogása áll, s ezzel állítja szembe Petőfi a „polgár” szerepet, azaz közösségért élő és tevékenykedő költő szerepét.

Az ember és polgár fogalmakat egyébként még Rousseau használta ilyen értelemben. Ám a francia forradalom eszmeisége a két fogalmat egyenrangúnak tekintette, s annak idején Csokonai is ezt a felfogást hirdette A tihanyi Ekhóhoz című versében („Mint egy Russzó Ermenonvillében / Ember és polgár leszek”).

Petőfi azonban a két fogalmat egymással ellentétesnek érzékelte, hiszen Szilveszter magánélete teljesen rámegy arra, hogy teljesíteni akarta a küldetését. Petőfi úgy érezte, a kettő kizárja egymást, az ember nem tud egyszerre önmagáért is élni meg a közösségért is élni.

Az individualitás, a személyiség eszménye tehát összeütközik a közösség eszményével, az apostoli szereppel, és Szilveszter az apostolszerepet választja („Az ember meghalt benne s él a polgár”).

Ezt a szerepet csak úgy tudja betölteni, ha személyes vágyairól lemond és elfordul azoktól a dolgoktól, amelyeket személyes életében értékesnek tart (például nem adja fel elveit és vállal el szolgai munkát annak ellenére sem, hogy családja éhezik, inkább hagyja a gyermekét éhen halni).

Szilveszter elnyomja magában a magánembert, aki örömre vágyik és szeretne boldog családi életet élni, és a lemondást, a mártíromságot is vállaló apostol szerepét kényszeríti magára.

A magánélet és a közélet, az ember és a polgár tehát feloldhatatlan ellentétbe kerül egymással, és ezt tovább árnyalja Petőfi azzal, hogy az ember fogalmával az életet, a polgár fogalmával a halált kapcsolja össze (Isten beírja Szilveszter nevét a mártírok számára fenntartott könyvbe). Vagyis az apostolszerep vállalása nemcsak a boldogsága, de az élete feláldozásával is jár Szilveszter számára.

Petőfi dilemmáját, a két szerep közti vívódását jól jelzi, hogy Szilveszter majdnem belebolondul abba, amikor családi tragédiák érik, és olyankor visszavonja, megtagadja az addig vallott értékeket. Például amikor a börtönben látomást lát és rádöbben, hogy felesége meghalt, teljesen kifordul magából, és még a szabadság is csak egy üres szó lesz a számára.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!