A vén zászlótartó című vers 1848-ból való. Petőfi Erdődön írta ’48 októberében.

Mint tudjuk, márciusban a nép fegyvert fogott, s ennek láttán Petőfi versben magasztalta fel a szegény nép hazaszeretetét. Bár a forradalom első csatája adja a vers történelmi hátterét, A vén zászlótartó inkább a családversek közé tartozik, mivel Petőfi édesapjáról szól.

A költő az öreg Petrovics Istvánnak kívánt emléket állítani, aki 58 éves fejjel beállt a fiatalok közé harcolni a magyar szabadságért. Petőfi kimondhatatlanul büszke volt rá, ezt az érzést közvetíti a vers:

A vén zászlótartó

Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,

Seregének seregünk nyomába’,
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.

Ki az a vén zászlótartó ottan
Olyan tüzes lelkiállapotban?
Szemem rajta kevélyen mereng el:
Az én apám az az öreg ember!

Az én apám e vén zászlótartó.
„Vészben a hon!” elhatott a nagy szó,
Elhatott kórágyához, fülébe,
S mankó helyett zászlót vett kezébe.

Vállait egy kínos élet gondja,
Betegség és ötvennyolc év nyomja,
S ő feledve minden baját, búját
Ifjak közé hadi bajtársúl állt,

S kit eddig az asztaltól az ágyba
Alig-alig bírt elvinni lába,
Ellenséget űz mostan serényen
Ifjusága régi erejében.

Mi vitte őt háború zajába?
Hiszen neki nincsen gazdagsága,
Mit féltene, mit védnie kéne,
Hogy ne jusson ellenség kezére.

Annyi földet sem mondhat övének,
Melyben egykor koporsója fér meg,
S mégis mégis viszi lobogóját
Azok előtt, kik a hazát óják.

Ép azért ment, mert semmivel sem bír;
Küzd a gazdag, de nem a hazáért,
Védi az a maga gazdaságát….
Csak a szegény szereti hazáját.

Édesapám, én voltam tenéked
Ekkoráig a te büszkeséged;
Fordult a sor, megfordult végképen,
Te vagy mostan az én büszkeségem.

Érdemes vagy a cserkoszorúra!
Alig várom, hogy lássalak újra
S megcsókoljam örömtől reszketve
Kezedet, mely a szent zászlót vitte.

És ha többé nem látnálak téged?
Látni fogom fényes dicsőséged;
Könnyem leszen sírodnak harmatja,
S híred a nap, mely azt fölszárítja!

Az első strófa az 1848. szeptember 29-én vívott pákozdi csatára utal, amely a magyar szabadságharc első jelentős ütközete volt. A csatában a mieink megfutamították Jellasics horvát bán sokkal nagyobb létszámú és képzettebb csapatait. Petőfi a csata után írta A vén zászlótartó című versét.

A pákozdi csata erkölcsi diadalt is jelentett a magyaroknak, így később a szabadságharc jelképévé vált. A vers tanúsága szerint a költő idős édesapja is részt vett a csatában, Petőfi neki akart emléket állítani.

Tulajdonképpen a költő családjának minden férfitagja részt vett a magyar szabadságharcban: öccse, István végigharcolta a szabadságharcot és közlegényből a századosi rangig vitte, apja pedig, aki már idős volt és beteg, felkelt a betegágyból, hogy részt vehessen a küzdelemben, és „mankó helyett zászlót vett kezébe”.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!