Hozzászólások

Petőfi Sándor: A szabadsághoz (elemzés) — 2 hozzászólás

  1. Véleményem szerint keresztyéni/keresztényi szempontból nézve elfogadhatatlan, hogy Petőfi istenségnek, sőt mi több, egyetlenegy igaz istenségnek nevezi a szabadságot, mely — mint írja — örök, mind a többit bálványnak titulálja, mely leomol, egy ideig állván. Hűha! szóval a szabadság az egyetlenegy igaz istenség, a többi pedig bálvány? A többibe, bizony, beletartozik az Isten, az egy igaz Isten. Vagyis Petőfi itt, sajnos, bálványok közé sorolja az Istent, amivel lényegében megtagadja az Istent, a szabadság egyetlenegy igaz istennek való minősítésével pedig lényegében bálványimádást követett el, mivel bárki, bármi istenítése, Isten helyébe való helyezése bálványimádásnak számít.

    • Vallási szemszögből minden bizonnyal igazad van, de nem szabad elfelejteni, hogy ez nem egy hittudományi munka, hanem egy irodalmi mű, amely politikai céllal készült. A költő nem bálványimádásra biztatott, hanem az elnyomás elleni harcra, és a szabadság “isteni” rangra emelése csak egy eszköz a célja elérésére. Talán úgy volt vele, hogy a cél szentesíti az eszközt.

      Egyébként nem annyira Istenre gondol, amikor azt mondja, hogy a többi mind csak bálvány, hanem inkább az Isten nevében uralkodó királyokra, Petőfi őket akarta a porba dönteni. Itt politikáról van szó, nem vallásról.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>