A vers 1847 márciusában íródott Pesten, Petőfi forradalmi lírájának része. A költő egyre radikálisabban gondolkodott, verseiben gyakran előfordultak a felvilágosodás és Rousseau eszméi. A francia forradalomban gyökerező radikalizmust képviselte, és radikális szerzőket olvasott, akik kortársai és szellemi társai voltak, pl. Lamartine, Béranger, Victor Hugo.

Petőfi egyre várja a nagy „vérözön”, a világforradalom kitörését, mert úgy gondolja, lehet, hogy sokan meg fognak halni benne, de aki megmarad, az egy jobb világban fog élni.

Ez idő tájt írt verseiben forradalmat és vérrel, sok áldozat árán kivívott világszabadságot jósol, és a költőknek mindebben vezérszerepet szán. A nép szent előtte, a népet soha nem hibáztatja, de nemcsak a magyar népről van szó, hanem általánosságban az egész világ sanyargatott népeiről.

Olyan szókimondó és radikális volt, hogy a Pesti Divatlap már nem is merte kiadni a verseit (Vahot Imre elvárta volna, hogy Petőfi könnyen emészthető, kiadható verseket írjon). Ezért a győri Hazánk című lap lett Petőfi legradikálisabb verseinek fóruma.

Egyik első radikális verse A nép nevében, amelyben jogot követel a népnek. A vers nem a cenzúra hálóján akadt fenn: Petőfi el sem küldte a szerkesztőségnek, nem is akarta, hogy megjelenjen, ellenben az Ellenzéki Kör márciusi ünnepségén elszavalta egyszer.

A nép nevében

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere…
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?…
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz… ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

Nagyon szabályos, zárt, klasszikus szerkezetű vers: 6 db oktávából (8 soros strófából) épül fel. Petőfi ösztönösen jól és tudatosan, szándékosan is jól szerkeszti a verseket. Ékes bizonyíték erre, hogy az első és az utolsó versszak megegyezik, keretet alkot.

A vers szókincse a köznyelvből táplálkozik, természetes és egyszerű, Petőfi nem használja se a tömörítés, se a költői képalkotás eszközeit. Kicsit olyan, mintha prózában fejtegetné a gondolatait vagy társalogna, mégsem költőietlen.

A líraiságot azonban nem a képek, hanem a vers zeneisége hordozza. Rímképlete: abxbccdd (ez a 3. strófában kicsit módosul). Tehát a strófák első 4 sorát keresztrím, második 4 sorát páros rím kapcsolja össze, ami sajátos zenei feszültséget eredményez.

A verselés időmértékes, a sorok jambikus lüktetésűek. Minden strófa első négy sora 10 szótagos, az 5-6. sor 11 szótagos, a 7-8. sor pedig ismét 10 szótagos.

Sok kérdő, felszólító, felkiáltó mondat van a versben, jól érzékelhető belőle az agitatív szándék, egy adott politikai cél érdekében való izgatás. A költő szokásától eltérően ezúttal nem szólal meg E/1. személyben, de ő is ott rejlik a T/2. személyű állítmányok mögött („adjatok!”, „vigyázzatok!” stb.).

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!