Petőfi Sándor: A hegyek közt (elemzés)
A vers szövege egyszerű, könnyen érthető. Első része hosszabb, mondatszerkesztése bonyolultabb, mert ezzel akarja kifejezni Petőfi, hogy milyen nehéz elszakadni a lenti világtól és egy kicsit önmagának élni. Azt a lassan kibontakozó érzelmi folyamatot mutatja be, amelynek során eljut oda, hogy el tud szakadni egy kicsit a várostól és a kötelességeitől.
Mikor ez az elszakadás megtörténik, akkor mintegy megkönnyebbül a költő, szabadabban lélegzik, ezt rövidebb, egyszerűbb mondatok használatával érzékelteti, és azzal, hogy a versforma dalszerűbbé válik.
A pihentető szemlélődés közben Petőfi csodálni kezdi a természet szépségét, amelytől a lelke csordultig telik meghatottsággal. Még Júlia is csak mint valami természeti jelenség simul bele a tájba: jön, megy, pillangót kerget, virágot szed, koszorút köt.
Alakja légies, éteri, és fizikailag közeledik-távolodik az őt néző költőtől, ami könnyed lebegést érzékeltet. Nem ugyanott van, ahol a költő, és nem egy helyben állva nézelődik.
A kedves jelenléte tehát nem azt jelzi, hogy Petőfi a közélettel szemben a magánélet mellett foglalt állást, hiszen nemcsak hazája, hanem háza gondjai is nyomasztották (a közéleti gondokon túl voltak magánéleti gondjai is: zilált anyagi helyzete miatt problémát jelentett családja eltartása, ráadásul felesége gyermeket várt).
Júlia alakjának az a funkciója, hogy a pillanat szabadságát fejezze ki, és hozzásegítse a költőt, hogy kirekessze a világot, a várost, és a természetbe vesse magát, s magába szívja „örök szépségét”.
A vers utolsó sora szerint a költő majdnem sírva fakad a boldogságtól, ami sok visszafojtott érzelmi energiára utal. Ez az energia végül nem szabadul fel, mert a lírai én nem fakad sírva, csak majdnem. Fegyelmezi magát, így a kiáradni akaró érzelmek bent maradnak.
A hegyek közt nem bomlik versszakokra, vagy mondhatjuk azt is, hogy egyetlen, 50 soros strófából áll. 14 rövid, könnyen érthető mondata 8 szótagos sorokból épül fel.
Alapvetően trochaikus lejtésű, időmértékes, de a trochaikus sorokon áthallatszik az ütemhangsúlyos ritmus. Helyenként fel is váltja az időmértéket a könnyedebb dalforma, és a felező nyolcasokból álló, élénkebb ütemhangsúlyos verselés (többnyire ott, ahol a költő felszabadultságáról, önfeledt öröméről vall). Rímelése páros rím, amely tompa csengést ad a versnek.
Hasonló motívumok megjelennek Petrarca Magamban, lassan gondolkodva járom… kezdetű versében, és a témáról a 20. századnak is lesz mondanivalója, érdemes megnézni ebből a szempontból Nagy László Versben bujdosó és Babits Mihály Mint különös hírmondó, valamint Jónás könyve című alkotásait.
Hozzászólások
Petőfi Sándor: A hegyek közt (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>