Petőfi Sándor: A hegyek közt (elemzés)
A vers szerkezetileg 7 egységből áll:
Az 1. egység (1-6. sor) egyetlen hosszú, hatsoros mondat, amely a távolra mutató határozókkal („Ott”) ugyan a távoli város képét villantja fel, mégsem a mutatott lenti világ, hanem a magaslaton álló, lefelé mutató költő alakja a hangsúlyos. Itt lassú a vers üteme, hangulata feszült.
A 2. egység (7-12. sor) a költő helyzetére irányítja a figyelmet: kinn van a természetben, a hegytetőn. Nem objektív helyzetmeghatározást kapunk, hanem a magaslatot-távolságot érzékelteti a költő. Ezzel azt fejezi ki, hogy a városon való kívül levés a világon való úrrá levést, felülemelkedést is jelenti.
A 3. egységből (13-20. sor) megtudjuk, hogy Petőfi azért hagyta maga mögött a város zaját, mert „hazája és háza” gondjai elől menekült.
A 4. egységben (21-24. sor) a költő azt kéri, ne bántsa senki, ha egy rövid napot ad magának arra, hogy önmagáért éljen, hiszen máskor úgyis mindig másoknak él.
Az 5. egységből (25-36. sor) megtudjuk, hogy Petőfi minden gondját lent hagyta a városban, és csak azt hozta fel magával a hegyre, ami boldoggá teszi: kedvesét és lantját. Júliát nézi, aki gyermeki önfeledtséggel, boldogan jön-megy, pillangót kerget, virágot szed. Olyan, mintha egy álombeli tündér lenne.
A 6. egységben (37-48. sor) a költő belefeledkezik a természet csodálatába, melyet már-már vallásos áhítattal szemlél.
A 7. egységben (49-50. sor) Petőfit annyira meghatja a természet szépsége, hogy lelkében túlcsordul az öröm, s csaknem sírva fakad a boldogságtól.
A vers tehát egy lassú érzelmi folyamatot ír le, melynek során a költő megpróbál elszakadni a lenti világtól (a várostól), amely azonban még sokáig vonzza magához, aztán belemerül a meditációba és a természet szépségébe.
Petőfi magától értetődő metaforákat használ („a felejtés éjjele”, „borongó gond” stb.). Képei nem bonyolultak, nem elvontak, az olvasó elsőre megérti őket, nem kell rajtuk töprengenie. Költői nyelve könnyen érthető és élvezhető, részint ebben rejlik varázsa.
A verset ellentétes tartalmú motívumok szövik át, amelyekből kétfajta világ képe rajzolódik ki. Az egyik világ a lent (a völgy, ahol a város van), a másik pedig a fent (a hegy, a természet) világa. Ennek a két világnak a szembeállítása okozza a versben érezhető feszültséget.
Az alábbi ellentétpárok jelennek meg:
● lent – fent
● város – természet
● mozgalmas, nyüzsgő – nyugalmas, békés
● gondok, nehézségek – derű, boldogság
● emberek sokasága – magány, illetve kétszemélyes világ
● közélet, másoknak élés – magánszféra, magánélet boldogsága
● sötét színek, köd – tarka mezők, világos színek
Az ellentétek egyfajta morális konfliktust jelenítenek meg, egy lelki válságot, amit Petőfi érez. Küldetéses emberként vívódni kénytelen a magára vállalt szerep (a közösségért, a hazáért élés) és feltámadó vágyai (a szabad, boldog, háborítatlan magánélet után való vágy) között.
Az önként választott, tudatosan felvállalt küldetést most tehernek érzi, és menekülni próbál előle: ideiglenesen háttérbe szorítja kötelességtudatát, hogy kicsit élvezhesse az életet.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!…
Petőfi valóban egész életét odaáldozta és minden érdekét alárendelte a közösség ügyének, a haza szolgálatának. Ugyanakkor ő is ember volt, aki nem tudott mindig másoknak és másokért élni, ő maga is szeretett volna kicsit boldog lenni, kikapcsolódni, és megfeledkezni a világról.
Nem véletlenül kéri: „ne bántsatok”, ugyanis politikai ellenfelei a korabeli sajtóban rosszindulatú cikkekben vetették a szemére, hogy ő, aki évek óta forradalomról ábrándozott és verseiben harcra buzdította a magyarságot, most, amikor itt a harc ideje (Jellasics serege fenyegeti az országot), csak gyáván ücsörög otthon.
Petőfi tudta, mi a kötelessége, és megvolt hozzá a bátorsága is, ezért szíven ütötték ezek a vádak. Nem is ült tehetetlenül a felesége szoknyáján: nem sokkal a budai hegyek közé tett kirándulása után ismét belevetette magát a munkába, a forradalom politikai és katonai előkészítésébe.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Petőfi Sándor: A hegyek közt (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>