Petőfi Sándor: A hegyek közt (elemzés)
A hegyek közt
Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város… csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!…
Minden lenn maradt, ami bánt,
Nem hoztam föl magammal mást,
Csak ami boldogságot ad,
Kedvesemet és lantomat.
Kedvesem, ki egy személyben
Asszony s gyermek, örömében
Jön és megyen, pillangót űz,
Virágot szed, koszorút fűz,
Majd eltűnik, majd előjön;
Ugy lebeg a hegytetőkön,
Mint egy álom tüneménye,
Mint e rengeteg tündére.
Én merengve, oh természet,
Örök szépségidre nézek,
S szemeimnek bámultában
Néma, de szent imádság van.
Mint felém repeső szivek,
Rezgenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!
Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Ugy hajolnak rám az ágak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy sírva nem fakadok.
Egy sóhajnyi vers. Nem rendezett, összefogott (4 vagy 8 soros) mű, hanem formájával egy kicsit a szabadságot, a megkönnyebbülés érzését adja vissza. A függetlenség és a boldogság élménye kap hangot benne.
A címben is a természetbe menekülő ember képe jelenik meg, aki magányosan szemléli a tájat, és mivel a hegyek közt van, fizikailag is úgy érzi, hogy „felülemelkedett” a világon.
A városból való kimenekülés motívuma egyébként már korábban is megjelent Petőfi egy-egy versében (pl. Levél Várady Antalhoz, Falun, Elhagytam a várost).
Volt a romantika korában egy olyan tendencia, hogy a költők szembeállították a romlott várost és az idillikus falut, ami egyfajta tiltakozás volt a fejlődő, kapitalizálódó világ ellen, melynek ellentmondásait úgy akarták feloldani, hogy a fejletlenebb állapotokat idealizálták.
Ugyanakkor Petőfi nem a kor emberére jellemző természetélményt szólaltatja meg a versben, nem két életformát, a városi és a falusi életet akarja szembeállítani, hanem saját személyes problémájáról beszél: a küldetéses ember lelki válságáról.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Petőfi Sándor: A hegyek közt (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>