A borozó arról nevezetes, hogy ez volt Petőfi első nyomtatásban megjelent verse, amely a kor legjelesebb szépirodalmi és tudományos folyóiratában, az Athenaeum című lapban látott napvilágot 1842. május 22-én.

A lapot Bajza József szerkesztette, akinek Petőfi négy költeményt küldött el közlésre (Dalforrás, Változó ízlés, Ideál és való, A borozó). Bajza A borozót választotta. (A pápai kollégiumban tanuló Petőfi egyébként nem most próbálkozott először versei kiadásával: korábban a Regélő Pesti Divatlapnál próbálkozott, de sikertelenül.)

Ekkoriban a költő még Petrovics Sándorként írta alá a nevét (fél év múlva már a Petőfi Sándor nevet használja). Egyébként többféle álnevet is kitalált magának (pl. népies műdalait Pönögei Kis Pál néven jegyzi), ez szerepjátszó kedvét mutatja.

Petőfi első versei műdalok, népdalszerű helyzetdalok, szerepversek voltak, amelyeket az emberek népdalként énekeltek. A borozó is ilyen bordalszerű szerepvers. Mi mutatja, hogy szerepversről van szó?

Az, hogy a vers beszélője a bor iránti szeretetéről vall, holott Petőfi a valóságban nem szerette a bort, nem hódolt a bor istenének, sőt, nem is bírta a bort (állítólag 2,5 decinél többet képtelen volt egy ültő helyében meginni belőle). Tehát nem önarcképet ad magáról a költő, hanem beleképzeli magát egy borissza, vidám versfaragónak a helyébe.

A borozó

Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.

Bor tanítja húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor tanítja elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty – s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!

A vers műfaja dal (könnyed, egynemű érzelmeket fejez ki), azon belül is bordal. Petőfi előtt nem volt túl jelentős a magyar irodalom bordaltermése: talán hatottak Petőfire Csokonai dalai (Anakreoni dalok), de ez a hatás csak általános szinten maradt.

Írt még bordalt Kölcsey is (Borkirály, Bordal stb.), de Vörösmarty Fóti dala csak ezután születik (az 1842-es szüretre). A Fóti dal után gombamód elszaporodtak a bordalok, de amikor Petőfi A borozót írta, akkor még nem volt divatja a bordalnak. Petőfi tehát nem egy kitaposott útra lépett rá ezzel a verssel.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!