A vers 1843 decemberében íródott Debrecenben. Népies helyzetdal, amelyben Petőfi beleéli magát a szerelmes parasztlegény szerepébe, akit egyes szám első személyben beszéltet. A cím megegyezik az első sorral.

Már a vers kezdő motívuma is természeti kép, Petőfi nagy formai-stiláris bravúrral dolgozza ki a természeti kép és a lírai én közti párhuzamot:

A virágnak megtiltani nem lehet

A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.

Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek –
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvösbájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szivemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagy világnak,
Vagy od’adnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.

A vers témája a szerelmes ifjú vallomása és gyötrődése: bevallja a lánynak, hogy szereti őt, de abban nem biztos, hogy a lány viszontszereti-e. Ha a lány valaki mást szeret, az olyan csapás lenne a számára, hogy legszívesebben elbujdosna vagy meghalna. Ezért arra kéri a lányt, hogy ha tudja, szeresse és tegye boldoggá.

A vers három egységből áll (a beszélő három lépésben közelíti meg a vágyott célt):

● első lépésben megvallja szerelmét a lány iránt („megláttalak, szeretlek!”)
● második lépésben kifejezi a viszonzás iránti vágyát és aggodalmát, hogy a lány mást szeret (a mű középpontjában álló „két gondolat” valójában egy gondolat: „Mást szeretsz-e… vagy engem?”)
● harmadik lépésben elmondja, mit tenne, ha a lány visszautasítja („bujdosó lennék” vagy „od’adnám magamat a halálnak”).

Az első és az utolsó versszak elkülönül a közbezárt strófáktól és a lány szépségét magasztalva szinte átöleli, keretbe foglalja a szerelmi hajlandóság sürgetését (a fenti három lépésben véghezvitt udvarlást). Ebből a szempontból a vers a középkori himnuszköltészettel rokonítható.

Most vizsgáljuk meg alaposabban a költeményt!

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!