Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (elemzés)
A cselekmény röviden
A műnek szándékoltan egyszerű, mondhatni banális cselekménye van. A helyszín egy falu, a főhős pedig Fejenagy, a „helység kalapácsa”, azaz a falu kovácsa.
A történet úgy kezdődik, hogy Fejenagy felébred a templomban a saját horkolására. Már rég véget ért a vasárnapi istentisztelet, senki nincs a templomban (már eleve komikus helyzet, hogy Fejenagy elaludt a mise közben).
Kiderül, hogy rázárták az ajtót, ezért Fejenagy nem tud kimenni a templomból. Kiabálni nincs értelme, mert a templom messze van a falutól, így senki nem hallaná meg. Hősünk gondolkozik, hogy esetleg kiugrik az ablakon, de az túl veszélyes, így végül felmegy a harangtoronyba és a harang kötelén ereszkedik le.
A második ének már benn játszódik a faluban, méghozzá a falu kocsmájában, ahol a vasárnapi miséről érkező falusiak már összegyűltek egy kis mulatozásra. A kocsma tulajdonosa az 55 éves „szemérmetes” Erzsók, aki özvegyasszony, ő szolgálja ki a vendégeket a kocsmában és ő maga sem veti meg a bort.
Megtudjuk, hogy a helybeli „lágyszívű” kántor szerelmes Erzsók asszonyba. Harangláb, a „fondor lelkű egyházfi”, akivel együtt iszogat, győzködi a kántort (aki nemcsak hogy nős, de felesége az „amazontermészetű” Márta), hogy vallja be Erzsóknak az érzelmeit.
A harmadik énekben Fejenagy, a kovács, miután kiszabadult a templomból, a kocsmába megy Erzsókhoz, aki a szeretője. Igen ám, de ahogy benyit, meglátja, hogy a kántor épp szerelmet vall Erzsóknak. Fejenagy persze nekiesik a kántornak, és nagyon megveri.
A kántor sírva elmondja, hogy Harangláb, a „fondor lelkű egyházfi” bujtotta fel őt, hogy valljon szerelmet, és ő találta ki, hogy zárják be Fejenagyot a templomba (észrevették ugyanis, hogy elaludt a mise alatt). Harnagláb úgy gondolta, amíg a kovács be van zárva, addig a kántor nyugodtan szerelmet tud vallani Erzsóknak.
Fejenagy dühe ezután Harangláb ellen fordul, aki beismeri, hogy mindez igaz, és azért tette, mert utálja a kovácsot (hogy miért, azt nem tudjuk meg).
Fejenagy és Harangláb ezután sértegetni kezdik egymást, majd össze is verekszenek. Ekkor abbamarad a zene, a tánc és az ivászat: mindenki más is be akar szállni a csetepatéba. Erzsók elájul a vér látványától, de Bagarja, a csizmadia segítségére siet.
A negyedik énekben Bagarja, aki állandó jelzője szerint a „béke barátja”, elszalad a falu bírájáért, hogy tegyen rendet. A bíróval és a kisbíróval éppen visszafelé tart, amikor elmenve a kántor háza előtt megpillantják amazontermészetű Mártát, a kántor feleségét. Épp veszekszik a szomszédasszonyával.
Bagarja elmondja Mártának, hogy min verekedtek össze a férfiak a kocsmában: Márta férje szerelmet vallott szemérmetes Erzsóknak. Erre Márta is velük megy egy seprűnyéllel, és amikor a kocsmába érnek, jól el is veri vele a férjét, aztán mikor a seprű eltörik az erélyes használattól, hazarángatja a kántort.
Fejenagyot és Haranglábot a bíró előállítja, de büntetést csak Fejenagy kap (kalodába kerül), mert ő kezdte a verekedést. Ugyanakkor vigasztalja őt az a tudat, hogy Erzsók őt szereti, és ha letelik a büntetése, meg fogja kérni a kezét.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>