Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (elemzés)
A cím, az alcím és a bevezető
A mű nem valami nagy eseményt mond el, nem szól fennkölt témáról, mint a valódi eposzok, és ebből adódik a komikum. A fenséges tárgyról szóló műfaj és a banális, kisszerű téma ellentétét már a cím és az alcím is magában hordozza.
A cím – A helység kalapácsa – egy metonimikus kép: a kalapács a kovácsmesterség munkaeszköze, így a helység kalapácsa az adott falu kovácsát jelenti. Tehát a címből kiderül, hogy a főszereplőnk egyszerű, hétköznapi ember, „csak” egy kovács.
Az alcím viszont megjelöli a műfajt: hősköltemény négy énekben. Vagyis megtudjuk, hogy egy egyszerű falusi ember történetét fogjuk hallani, s ez a téma olyan műfajban lesz előadva, amelyben fontos, nemzetek sorsát befolyásoló nagy eseményekről szoktak írni a költők.
Az 1. ének elé 23 soros bevezetőt írt a költő, amelyben már meg van adva a mű alaphangja. Ebben van a kiforgatott segélykérés (eposzi kellék, amiről később lesz még szó), és az ajánlás, amelyben Petőfi két végletet említ: a bátrakat és a gyávákat. Műve a bátraknak szól, a gyávákat óva inti a mű elolvasásától. Nos, így nem szoktak ajánlani egy eposzt.
Aztán elkezdődik a cselekmény, a templom kiürül a vasárnapi istentisztelet után, csend lesz, és amikor azt várnánk, hogy valami nagy, fenséges jelenet következik, az alábbi tragikus, fenséges szituációt írja le Petőfi.
Az üres templomban két éhes pók küzd egymással életre-halálra egy szilvamagon meghízott légy combja felett, de elejtik a combot, amelyet egy egér fölkap, berohan vele az oltár mögé, és ott eszi meg a tiszteletes reverendájába bújva, a pókok pedig hoppon maradnak. Mindezt Petőfi játékos komolykodással adja elő, mintha tényleg valami nagy esemény lenne.
Aztán tovább olvasunk, még mindig azzal az elvárással, hogy most már valami fenséges rész következik, hiszen az elbeszélő így vezeti be: „Hah, de mi szörnyű zaj, / Mily lárma riasztja / Egyszerre az egyház / Temetői nyugalmát!” Ebből úgy érezzük most már tényleg valami magasztos jön, mire a költő elénk rajzolja Fejenagyot, aki két öklére hajolva hortyog a templomban… elaludt a mise alatt és bezárták, ottfelejtették.
Így kelti fel és csúfolja meg Petőfi rendre az olvasó elvárásait.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>