Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (elemzés)
A helység kalapácsa műfaja és megírásának célja
A helység kalapácsa műfajilag komikus eposz vagy vígeposz, amely a nagy eposzok ünnepélyes előadásmódját azzal gúnyolja ki, hogy egy kisszerű, banális történetet ad elő emelkedett stílusban.
Komikus eposzok vagy vígeposzok, amelyek a hőseposzt parodizálták, már az antikvitás idején is keletkeztek. A magyar irodalomban is voltak előzményei ennek a műfajnak, gondoljunk Csokonai Dorottya című művére vagy Kisfaludy Károly Osszián paródiáira! Ám azt meg kell hagyni, hogy A helység kalapácsa nagyon különbözik ezektől.
Szellemes, kacagtató mű, de túlbeszélt, nehézkes is, és a rombolás szándékával íródott. A költő célja az volt, hogy nevetségessé tegye a reformkori eposzok cikornyásságát, szövevényességét.
Saját népies korszakának költészetfelfogását akarta kifejezni a műben. Két poétikai elvet ütköztetett: a mesterkélt és a természetes kifejezésmódot. Ezzel azt az irodalmiságot akarta nevetségessé tenni, amit ő életidegennek és mesterkéltnek tartott, míg saját költészete életszerű és természetes volt.
Annyira ki akarta figurázni a romantikára jellemző magasztos, fennkölt beszédmódot, hogy alantas kifejezések használatától sem riadt vissza, ami viszont már szemben áll a népiesség eszményével is (A helység kalapácsa, bár falusi környezetben játszódik, olyan mű, melynek világlátása is, nyelvszemlélete is ütközik a népiesség naivitásával).
Az eposz mint műfaj a nemesi költészethez köthető, Petőfi ellenben a népi költészet képviselője volt, s ezzel a művel talán túlságosan is célba talált. Még Vahot Imre sem merte kiadni, mert félt, hogy esetleg Vörösmartyt is megsérthetné.
A helység kalapácsa megírásának másik célja (az eposz műfaj és a romantikus stílus kigúnyolásán túl) a falusi élet kisszerűségének bemutatása volt. Petőfi tehát a népi élet jellegzetes figuráit is célba veszi iróniájával.
Karikatúraszerűen felnagyítja a falusi élet visszás jelenségeit és nevetség tárgyává teszi őket. Kifigurázza például a bambaságot, a légvárak építését, a bárgyúságot, a sóvárgást (a lágyszívű kántor alakjában), az iszákosságot (szemérmetes Erzsók arca mindig piros, de nem a szemérmességtől, hanem a bortól), a tudálékosságot és az intrikát (Harangláb, a fondor lelkű egyházfi alakjában).
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>