Pázmány Péter: Prédikációk (elemzés)
Kifejezőeszközök: hasonlatok, ellentétek, párhuzamok. A mindennapi életből vett szóképeket is használ az érzékletesség érdekében.
Pázmánynak meg kellett keresnie a kommunikáció legcélravezetőbb formáit és a legjobban hasznosítható retorikai alakzatokat, és jó érzékkel meg is találta azokat a nyelvi lehetőségeket, amelyek elősegíthették a spiritualitás (lelkiség) térhódítását.
A latin retorikák szabályainak anyanyelvi szövegekre való alkalmazása növelte a fegyelmet a szóhasználat terén, a retorikai alakzatok fokozták a kifejezés erejét, a képes beszéd pedig ékesebbé tette a stílust.
Stílus: eleven, szemléletes, expresszív (kifejező), hatásos és változatos. Pázmány kerülte a barokkos zsúfoltságot, hogy a szöveg érthetőbb legyen, és így alkalmasabb a meggyőzésre. Az élőbeszédre jellemző könnyedség fokozta a hatást. Kosztolányi Dezső a következő szavakkal méltatta Pázmány írásművészetét: „stílusa maga a valóság”. És valóban: Pázmány a kor európai szintű, emelkedett prózanyelvén szólt.
Hangvétel: szenvedélyes, lendületes, meggyőző
Nyelvezet: Pázmány írásművészetét többszörösen összetett, barokk körmondatok jellemzik, melyek magas esztétikai igénnyel vannak megszerkesztve. Körmondatai arányosan tagoltak és kiegyensúlyozottak, ezért terjedelmességük ellenére is érthetőek. Pázmány mindig a logikus érvelés szolgálatába állítja őket.
Hosszú mondatai, bár nyelvtanilag bonyolultak, mégis mindig tiszták, áttekinthetőek, egyértelműen vezetnek egyik gondolattól a másikig. Látszik, hogy a szerző mindenekelőtt a követhető, logikus felépítésű fejtegetésekre összpontosított.
Leírásait Pázmány a korabeli élőbeszéd fordulataival tette közérthetővé. Sőt, a jobb szemléletesség és az érthetőség megkönnyítése végett közmondásszerű megállapításokat és érzékletes, realisztikus képeket is beépített a szövegeibe, amelyeket összekapcsolt az elvont, misztikus tartalmakkal.
Példa: „Mert igaz a mondás, hogy agg lóból nehéz poroszkát (ugrándozó csikót) csinálni, agg fából nehéz gúzst tekerni, horgas tőkét nehéz igyenesíteni, a fehér gyapjat ha egyszer fekete festékben mártod, ki nem tisztul, az új fazékrul nehéz lemosni az először belévett szagot (…), a szerecsent úgy nem szappanozhatni, hogy fehéredjék: így nehezen hagyja vétkét, aki ahhoz szokott és abban nevelkedett.”
Világkép: biblikus (Pázmány hitszónoklatainak alapvető forrása, szemléleti és nyelvi alapja a Biblia). A prédikációk a barokk világkép rendszerét rajzolják körül.
Értelmezés: prédikációiban Pázmány felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül az egész magyar társadalomhoz szól. Tartalmilag a katolikus egyház tanításait ismerteti, s a magyarázatokat a mindennapi életből meríti.
Üzenet: érvelésében tanító-térítő szándék fedezhető fel, a prédikációk célja a társadalmi rend változatlanságának biztosítása. Emellett szilárd értékrendet közvetítve ad eligazítást. Hatásának titka az volt, hogy szavait élete valóban hitelesíti. Elve, hogy „a keresztény tanító ne ajakán nőtt, hanem szívében gyökerező szókat mondjon”.
Jelentőség: a magyar élőbeszéd szónoki művészetté emelése. A papi gyakorlatban mintát jelentő prédikációival Pázmány kiérdemelte a „magyar bíboros Cicero” elnevezést.
További érdeme, hogy európai rangú kifejezőeszközzé tette a magyar nyelvet, írásművészetét a 17. századi magyar próza legnagyobb értékei közt tartjuk számon. Hozzájárult egy árnyaltabb, gazdagabb magyar prózanyelv megteremtéséhez, és fontos szerepet játszott a magyarnyelvűség elterjesztésében is.
Méltatása: „Pázmány imponáló emberismerete, szónoki művészetének zseniális lélektani tapintata (…) felismerhetően ott van minden beszédében, valahányszor emberi viszonyokról szól, vagy emberi szívekhez akar közel férkőzni (…) ritkán mond csüggesztőt, elszomorítót anélkül, hogy nyomban (…) pozitív mozzanatról is ne gondoskodnék…” (Sík Sándor)
Utóélete: Pázmány olyan hagyományt teremtett, amely még a 18-19. században is folytathatónak bizonyult, sőt. Munkássága talán kissé el is kényelmesítette a későbbi katolikus prédikációírókat, hiszen művei olyan színvonalasak voltak, hogy sokáig rányomták bélyegüket a papok gondolkodására és stílusára. Egészen a 19. század elejéig több hitszónok is használta mintaként a beszédeit, és hatása szinte a 20. századig érzékelhető volt.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
Hozzászólások
Pázmány Péter: Prédikációk (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>