Paul Verlaine: Holdfény (elemzés)
A 3. egység (3. versszak) a költemény tetőpontja és zárlata is egyben. A holdfény „csöndes zuhataga” véget vet a külső és belső ellentétének, átveszi a hatalmat minden felett. Az álarcos alakokban megjelenített elfojtott szomorúság a holdfényre válaszul a „vadul felsíró” szökőkutak feltörő sugarában talál utat a kifejeződésre.
A francia szövegben a holdfény csak az utolsó versszakban lesz alany (a magyarban már a 2. strófa végén), méghozzá műveltető alany, amely mintegy varázsütésre megeleveníti, átlelkesíti az addig halott és láthatatlan környezetet. A fákon álmodozni kezdenek a madarak, és eksztázisba esve felzokognak a szökőkutak a fehér márványszobrok között.
Ezek az eksztatikusan felzokogó nagy, karcsú szökőkutak mindannyiunk elvesztett vagy soha el nem nyert paradicsomát, a boldogság hiányát siratják. Ugyanakkor ez a zárókép hűvösen statikus a francia versben, csak egy ige van benne (a többi történést igenév jelöli), az idő dimenziója pedig eltűnik.
A magyar fordítás zárlata kicsit más: Szabó Lőrincnél a holdfény nem műveltető alany és nem ennyire domináns. Legalábbis nem érződik ki, hogy a holdfény hatására száll álom a madárra és sírnak fel a szökőkutak. A holdfényben történik mindez, de nem a holdfény által.
A magyarban tehát a madár és a szökőkút a holdfénytől függetlenül teszi, amit tesz. Azonkívül a nagy, karcsú szökőkutak vadul sírnak fel, és nem fehér márványszobrok között, hanem a parkban. Így a magyarban a záró kép hangulata sötétebb és élesebb, mint a francia vers záró képe. A vers zenéje viszont itt megegyezik az eredeti verszenével.
És ez fontos, mivel a Verlaine-féle szimbolizmus első parancsolata: „Zenét mindenekelőtt!” A vers zeneisége ugyanis az a hordozóerő, amely a szavak által homályosan felidézett hangulatot fel tudja erősíteni és el tudja juttatni az olvasóhoz.
A Holdfény nem az értelmünkre kíván hatni, hanem a tudattalanunkra: az elsüllyedt emlékek rejtett világát, a mindenkiben lappangó nosztalgiákat veszi célba. A tudat számára megmagyarázhatatlan lelki tartalmakat mozgósítja bennünk.
Hozzászólások
Paul Verlaine: Holdfény (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>