Örkény István: Egyperces novellák (elemzés)
Az egypercesek típusai
Az egypercesek műfajának több változata is megkülönböztethető.
1. olyan történet, amely akár hagyományos elbeszélés is lehetne, az író azonban lecsupaszította, csak a vázát, a lényegét adja elő, s ezáltal példázatossá teszi. Ilyen pl. a Ballada a költészet hatalmáról vagy a Tanuljunk idegen nyelveket!
2. olyan történet, amelyben eleve a példázatos-parabolikus jelleg a meghatározó, és ha hagyományos módon lenne megírva, akkor túl hosszú és érdektelen is lehetne. Ilyen pl. a Nászutasok a légypapíron vagy a Mindig van remény.
3. egy valóságos vagy fiktív dokumentum adja a novella szövegét. Ezek önmagukban nem irodalmi alkotások, csak a cím és az irodalmi közegbe helyezés emeli őket műalkotássá. Ilyen pl. a Mi mindent kell tudni, az Apróhirdetés vagy a Kivégzési szabályzat.
Ez a harmadik novellatípus azt az automatizmust leplezi le, amely az olyan szövegekben érvényesül, mint pl. az anekdoták, a viccek, a mesék vagy a hírek. Ezek preformált szövegek, azaz nagyobbrészt sablonokból, sémákból építkeznek.
Örkény ezeket a „talált” szövegeket kiemeli megszokott és elfogadott környezetükből, és új összefüggésekbe állítja (adott esetben ezt csupán a címadás által teszi), úgymond „irodalmi művé avatja”.
Például a Mi mindent kell tudni c. egypercesben egy villamos átszállójegynek a használati utasítását helyezi irodalmi környezetbe. Ezeket a használati utasításokat általában senki nem olvasta el, csak a jegy színét nézte, ahol a járatszámok és dátumok szerepeltek. A tárgyias-bürökratikus szöveg rendkívül groteszk hatást tesz irodalmi műként!
Írói eszközök
Az egypercesek jelenetező novellák, a jelenetezés mint eszköz inkább az epigrammákra jellemző. Az író egy helyszínen egy jelenetet mutat be és csattanóval zárja a művet.
Örkény nem szokott megfogalmazni tanulságokat vagy eszmei mondanivalót: az olvasónak kell továbbgondolnia a művet. Az egyperces azon az elven működik, hogy az olvasó világa és a leírt szöveg között feszültség keletkezik.
Örkény azt akarja megmutatni, milyenek vagyunk. Rá akar vezetni, hogy észrevegyük mindennapi életünkben, a megszokott dolgokban, a jelentéktelenben a nem mindennapit, a szokatlant, a jelentőst.
Az egypercesek helyszíne a magyar város, szereplői pedig annak lakói. Egyszóval városi, urbánus közegben játszódnak a novellák, Örkény nem a paraszti világot mutatja be.
Műfajilag sokféle szövegelem megtalálható az egypercesekben: népmese, állatmese, tanmese, parabola, sőt vicc is, azaz a viccek humora és képi gazdagsága.
A jegyzetnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Örkény István: Egyperces novellák (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>