Ómagyar Mária-siralom (elemzés)
A Leuveni Kódex liturgikus szövegeit egészen biztosan énekelték, több dallamváltozatuk is fennmaradt. Lehetséges, de nem bizonyítható, hogy az Ómagyar Mária-siralmat is énekelve adták elő. Egyes feltevések szerint pedig akár dramatizálva, misztériumjátékként is előadhatták a templomokban (de ez sem bizonyítható).
Az Ómagyar Mária-siralomnak nemcsak szerzője ismeretlen, de azt sem tudjuk, hogy ki másolta be a Leuveni Kódexbe. Ez nem meglepő, hiszen a középkorban nem tüntették fel az egyházi használatra szánt kódexekben az egyes szövegek szerzőinek nevét, ahogy a keletkezés helyét és idejét sem. Az viszont első ránézésre meglepő, hogy a latin szövegek közé bekerült egy magyar nyelvű vers is.
És mégsem olyan meglepő, ha tudjuk azt, hogy a magyar versen kívül találtak magyar szavakat, feljegyzéseket is a lapszéleken. Ezek a megjegyzések, magyarázó glosszák ún. margináliák, amelyeket valaki azért írt oda, hogy megkönnyítse a latin szöveg kezelését. A glosszázás egyébként gyakori jelenség volt a középkorban.
A magyar nyelvű margináliák jelenléte pedig arra utal, hogy a kódexet valamelyik magyarországi kolostorban használták. Így már nem meglepő, hogy van egy magyar nyelvű vers is a latin szövegek között. Az egyik magyar szerzetes másolhatta oda.
Az Ómagyar Mária-siralom mintája egy latin planctus (siratóének), melynek szerzője egy Gotfrid nevű szerzetes lehetett, aki a 12. században élt és a párizsi Szent Viktorról elnevezett Ágoston-rendi apátság helyettes házfőnöke volt. Részben az ő versének fordítása, vagy inkább szabad átdolgozása, átírása, átköltése az Ómagyar Mária-siralom.
Azért részben, mert számos hasonló latin vers létezett, így a magyar költő-fordító több alkotásból is meríthetett ihletet. Ezeket a szövegeket a 13. században gyakran másolták és egyben változtattak is rajtuk, így nem volna helyes egyetlen szöveget megjelölni a vers forrásaként.
Az Ómagyar Mária-siralom érett költői nyelve, gazdagsága, megformáltsága, gondolati eredetisége arra enged következtetni, hogy bárki is írta, gazdag magyar nyelvű lírahagyományra támaszkodhatott. Azaz nem ez volt a legelső vers, amit magyarul próbáltak írni, ez csak a legkorábbi, amely fennmaradt. Volt már előtte is magyar nyelvű költészet, csak annak produktumai nem maradtak fenn.
Az Ómagyar Mária-siralom tehát egy akkoriban Európa-szerte élő műfaj magyar változata. A latin kereszténység vallásos költészetének formakincse és frazeológiája került át magyar környezetbe. A különböző kultúrák találkozási pontjain olykor különösen gazdag szellemi teljesítmények születnek. Ez történt az első magyar nyelvű költemény esetében is.
Ómagyar Mária-siralom
Betűhű közlés áttördelve:
Volek syrolm thudothlon
syrolmol sepedyk.
buol ozuk epedek.
Walasth vylagumtul
sydou fyodumtul
ezes urumemtuul.
O en eses urodum
eggen yg fyodum,
syrou aniath thekunched
buabeleul kyniuhhad.
Scemem kunuel arad,
en iunhum buol farad
the werud hullothya
en iunhum olelothya
Vylag uilaga
viragnac uiraga.
keseruen kynzathul
uos scegegkel werethul.
Vh nequem en fyon
ezes mezuul
Scegenul scepsegud
wirud hioll wyzeul.
Syrolmom fuhazatum
therthetyk kyul
en iumhumnok bel bua
qui sumha nym kyul hyul
Wegh halal engumet
eggedum illen
maraggun urodum,
kyth wylag felleyn
O ygoz symeonnok
bezzeg scouuo ere
en erzem ez buthuruth
kyt niha egyre.
Tuled ualmun
de num ualallal
hul yg kynzassal,
Fyom halallal.
Sydou myth thez turuentelen
fyom merth hol byuntelen
fugwa huztuzwa
wklelue kethwe ulud.
Keguggethuk fyomnok
ne leg kegulm mogomnok
owog halal kynaal
anyath ezes fyaal
egembelu ullyetuk.
Egykori kiejtés szerinti szöveg Pais Dezső olvasatában:
Volék sirolm-tudotlon.
Sirolmol sepedik,
Búol oszuk, epedek.
Választ világumtúl –
Zsidóu fiodumtúl,
Ézes ürümemtűl.
Ó én ézes urodum,
Eggyen igy fiodum!
Sirou anyát teküncsed,
Búabeleül kinyuhhad!
Szemem künyüel árad,
Én junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
Én junhum olélottya.
Világ világa,
Virágnak virága!
Keserüen kinzatul,
Vos szegekkel veretül.
Uh nekem, én fiom,
Ézes mézüül,
Szegényül (szégyenül?) szépségüd,
Vírüd hioll vizeül.
Sirolmom, fuhászatum –
Tertetik kiül
Én junhumnok bel bua,
Ki sumha nim hiül.
Végy halál engümet,
Eggyedűm íllyen,
Maraggyun urodum,
Kit világ féllyen!
Ó igoz Simeonnok
bezzeg szovo ére;
Én érzem ez bútürüt,
Kit níha egíre.
Tüüled válnum;
De nüm valállal,
Hul igy kinzassál,
Fiom, halállal.
Zsidou, mit tész,
Türvéntelen,
Fiom mert hol
Biüntelen.
Fugva, husztuzva,
Üklelve, ketve
Ülüd.
Kegyüggyetük fiomnok,
Ne légy kegyülm mogomnok,
Ovogy halál kináal,
Anyát ézes fiáal
Egyembelű üllyétük!
Mai helyesírás szerinti szöveg Pais Dezső értelmezésében:
Valék siralom-tudatlan.
Siralomtól süppedek,
Bútól aszok, epedek.
Választ világomtól –
Zsidó, fiacskámtól,
Édes örömemtől.
Ó én édes uracskám,
Egyetlen egy fiacskám!
Síró anyát tekintsed,
Bújából kinyujtsad (kihúzzad)!
Szemem könnytől árad,
Én keblem bútól fárad.
Te véred hullása
Én keblem alélása.
Világ világa,
Virágnak virága!
Keservesen kínzatol,
Vas szegekkel veretel.
Ó nekem, én fiam,
Édes mint méz! (Édesb méznél?)
Szegényül (szégyenül?) szépséged,
Véred ürül (patakzik) vízként.
Siralmam, fohászkodásom –
(ezekkel) Terjed (mutatkozik) kívül
Én keblemnek belső búja,
Mi soha nem hűl (enyhül).
Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon uracskám,
Kit világ féljen!
Ó igaz Simeonnak
Biztos szava ére (beteljesedett);
Én érzem e bútőrt,
Mit hajdan ígére.
Elválnám tőled,
De ne volna,
Hogy így kínzatol,
Fiam, halálra.
Zsidó, mit téssz,
Törvénytelen,
Fiam mert hal
Bűntelen.
Fogva, huzogatva,
Öklelve, kötve
Ölöd.
Kegyelmezzetek fiamnak,
Ne légyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Egyetemben öljétek!
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Ómagyar Mária-siralom (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>