Móricz Zsigmond Úri muri című regénye 1927-ben íródott.

Keletkezése: ebben az időben Móricz már Simonyi Mária színésznővel élt (feleségének, Holics Jankának öngyilkossága után). Az új házasságot állandó anyagi gondok kísérték. Ez és a két nő eltérő karaktere is megjelenik az Úri muri c. regényében.

Társadalmi háttér: a regény a dzsentri rétegről szól, de ez a társadalmi osztály Móricz korában már nem ugyanolyan volt, mint Mikszáth idején. Sokkal szélesebb társadalmi csoportot foglalt magába ez az elnevezés, hiszen már beletartozott mindenki a birtokot szerzett hivatalnoktól a fölemelkedő nagygazdáig vagy a birtokot vásárló, idegen származású nagypolgárig. Tehát már nemcsak a süllyedő, egyre apadó vagyonnal, egyre kevesebb birtokkal rendelkező, régi földesúri réteg csoportja ez.

A dzsentritéma Mikszáth jellegzetes témája volt, aki számos regényben dolgozta fel az úri svihákok életmódját, társadalmi romlását (pl. A Noszty fiú esete Tóth Marival). Móricz ezt a témát folytatta az 1920-as években kb. 10 éven át, de ő már más megvilágításban látta a dzsentrit, mint Mikszáth.

Móricz regényeinek végkicsengése még keserűbb, mert az ő hősei nem úri svihákok, hanem átlagon felüli, kiemelkedő képességű emberek, és mégis elbuknak. A nagy, előremutató tervek nem valósulnak meg, a nagy akarások semmivé foszlanak, a sorsok zátonyra futnak.

Móricz jelentősége: Móricz a magyar falu, a magyar vidék legnagyobb írója volt (a nagyváros világát nagyon ritkán ábrázolta). Az ő művészetében érte el tetőpontját az a folyamat, amely Mikszáthtal indult el a 19. század végén, és a századforduló gazdag novellatermésében folytatódott.

Móricz magába olvasztotta elődei elbeszélő örökségét, de túl is lépett a hagyományokon. Megvolt benne Jókai mesélőkedve, Mikszáth anekdotázó hajlama, de regényei már zárt kompozíciójú, sűrített alkotások, drámaszerűek. Szereplői önmagukkal és környezetükkel vívódó hősök.

Úri muri: bár kritizálja a dzsentrit, Móricz ezt a regényt még nem a dzsentri réteg „eltemetésének” szándékával írta. Talán a 17. századi Bethlen Gábor példája nyomán gondolta az író, hogy a régi „történelmi osztály” egyes tagjaitól, akik tehetségesek és nagyra hivatottak, várni lehet az ország felemelését.

Ennek a társadalmi osztálynak a romlása nyilvánvaló, de azért az Úri muri c. regényében még az író vonzó színeket is felvillant. Még nem látja olyan sötéten és tragikusan a dzsentri sorsát, mint majd később, a Rokonok c. regény megírása idején (1932-ben).

Műfaj: regény

Típus: dzsentriregény (a dzsentri nevű társadalmi réteget ábrázolja)

Téma: a dzsentrik életének bemutatása (kritikusan) 4 nap úri duhajkodáson keresztül. A semmittevés, elmaradottság, kulturálatlanság jellemzi a dzsentrit. Ebből a környezetből kiemelkedni akaró, és újat teremteni vágyó fiatalember a főhős, aki ellentétbe kerül környezetével, és annak szorítása miatt végül elbukik.

Stílus: realista.

Cím: utal a tartalomra (az urak mulatozása)

Idő: a millennium évében játszódik (1896). A történet 1896. június 7-én kezdődik.

A millenniumot ünneplő országgyűlés ülése 1896 júniusában volt, és még aznap nagyszabású felvonulást tartottak. Móricz ekkor 17 éves volt, s egész nyáron dolgozott (tanítóként), hogy az így keresett pénzből Pestre utazhasson. A millenniumi kiállítás élete meghatározó élményévé vált.

Időtartam: a cselekmény kb. 4 napot ölel fel, de a napok egybefolynak. Péntektől zajlik a megszakítás nélküli mulatozás.

Helyszín: a Berettyó és a Körös közötti vidéken egy elképzelt alföldi mezővárosban játszódik a történet. Ez a kisváros nincs pontosan megnevezve.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!