Szereplők, jellemek: a jellemábrázolás egyik eszköze a párbeszéd – Móricz beszélteti a szereplőit, és a szereplők beszédével rendkívül egyénítetten jellemez.

Egyedül a főszereplő karaktere van kidolgozva a novellában.

Kis János: a novella főhőse, az orosz realizmusból ismert jelentéktelen kisember magyar változata. Móricz így jellemzi: „Kis János amolyan láthatatlan ember volt, akit senki sem lát meg. Így élte le az egész életét, sohase volt egy percig sem érdekes ember.”

Neve beszélő név, amely minősíti is a főszereplőt: a „Kis” vezetéknév utal rá, hogy kisember, jelzi átlagosságát. Vezetékneve és keresztneve is hétköznapi, teljes neve is a leggyakoribb magyar nevek egyike. Móricz ezzel is jelzi, hogy általános jelenségről van szó, vagyis a főhős sorsa tipikus volt abban az időben, bármelyik parasztot behelyettesíthetnénk vele. Sok hozzá hasonló nincstelen zsellér volt, aki egész életében csak a munkát ismeri meg, soha örömben, pihenésben, jólétben nem részesül.

Kis János egy tudatlan, szerencsétlen ember. Teljesen érdektelen figura, már a neve is semmitmondó, jellegtelen, ő csak egy a sok ezer Kis Jánosból, a sok ezer nincstelen napszámos zsellérből. Egyénisége nincs, külsőleg sem különleges, minden szempontból jelentéktelen.

Senki nem törődik vele, élete sivár, kilátástalan, primitív és kisszerű, csak vegetál. Egyetlen dolog vezérli: jól akar lakni. Szinte semmi emberi nincs benne, csak vegetatív funkciói vannak.

Nem a romantikus művekből ismert egyszerű, jólelkű, becsületes, dolgos paraszt. Neki a lelke is torz. Eldurvult lelkivilágú, gyűlölködő emberré teszi az, hogy vegetatív ösztönéletre van kárhoztatva. Érzelmi életéből teljesen eltűntek a nemesebb, emberibb vonások. Ez abból is látszik, hogy életében csak egyszer nevetett igazán jót: apja halálakor.

Senkivel nincs emberi kapcsolata: se a fiával, se a többi paraszttal, társaitól elvonul. Míg mások jókedvűen szórakoznak és élvezik az életet, ő csak lustán heverészik és az ételről ábrándozik. Amikor Sarudy összehívja őket, hogy meginvitáljon mindenkit a lánya lakodalmába, Kis János akkor is a háttérben marad, nem tart a többiekkel. Mindenki örül a lakodalomnak, csak ő szótlan.

Amikor a fia kiviszi neki az ebédet, nincs hozzá egy jó szava, nem törődnek egymással. Se a fia vele, se ő a fiával. Hidegek, közönyösek egymással szemben, és csak az étel érdekli mindkettőjüket.

Apjával is hasonló volt a viszonya Kis Jánosnak. Annak idején Kis János megette az apja elől az ebédet, és amikor az öreg meg akarta verni ezért, rosszul mozdult, elesett, beütötte a fejét és meghalt. Kis János erre kárörvendően felnevetett.

Úgy tűnik, ez az irigykedő, „mindent eleszem”-viszony öröklődik, apáról fiúra hagyományozódik. Ennek tudatában kibővül a cím értelme: lelki tragédiáról is szó van.

Kis Jánossal senki se törődik, de ő se törődik senkivel. Nem fontos neki se az élet, se a család, se a szeretet, egyedül az evés érdekli. Fő jellemvonásai a mohóság és az irigység. Mohóságát jól mutatja az, hogy képes vállalni az egész napos kínokat és végigéhezni a napi munkát, csak hogy este többet tudjon enni. Irigységét pedig az mutatja, hogy még saját fiának sem hagy a fazék alján semmit az ebédből.

Gyakorlatilag állati szintre degradálódik, hiszen csak az ösztönök mozgatják, egész élete a létszükségletei kielégítésére van korlátozva. Nem gondolkodik, cselekedetei ösztönszerűek. Soha nem jut eszébe semmi, és ha mégis, akkor is csak az evésre tud gondolni.

Soha semmilyen önálló gondolata nem volt, de most talál egy célt magának. Élete nagy kihívásának azt tekinti, hogy mindent megegyen a lakodalomban. Vagyis a nagy célja az, hogy irigységből, bosszúból kiegye a gazdát a vagyonából. Ez szinte komikus, így válik groteszkké a történet.

Kis János egész élete jelentéktelen volt és halála is jelentéktelen esemény, amelyet senki nem is vesz észre. Senkihez nem fűzte szeretetteljes kapcsolat, ezért senkinek sem hiányzik. Egész életét és halálát is közöny övezi, igazából ez a tragikus.

Sarudy: vagyonos nagygazda, akinek sok napszámosa van, velük művelteti meg a földjeit. Nem fizeti meg őket rendesen, zsugori. Van egy lánya, akinek a lakodalmán ki akar tenni magáért: mindenkit meghív és bőségesen megvendégel. Ez a nagyvonalúság csak az esküvő miatt van, egyébként nem jellemző rá.

Sarudy jelleméről ezen kívül semmit nem tudunk meg, de annyi biztos. hogy Kis János gyűlöli, amiért neki több jutott. A két szereplőnek egyébként nincs egymással közvetlen kapcsolata, a mű során egyszer sem beszélnek egymással.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!