Szerkezet: a Tragédia drámai szerkezetű novella. Hiányzik belőle a hagyományos értelemben vett cselekmény és a konfliktushelyzet is szokatlan.

Alaphelyzet: Kis János arról álmodozik, hogy Sarudy meghívja a lánya lakodalmára. A nagygazda meg is teszi ezt. A meghívás felébreszti a főhősben élete legnagyobb vágyát: végre egyszer jóllakhat!

Bonyodalom: Kis János eldönti, hogy kieszi Sarudyt a vagyonából. Azért gyűlöli ennyire, mert benne látja embertelen életének közvetlen okát. Lázadása, „forradalmi” indulata azonban torz formában fejeződik ki, hiszen a bosszút is csak az evés szintjén tudja elképzelni.

Kibontakozás: Kis János éjszaka az evésről álmodozik, régi emlékeket idéz fel, aztán másnap egész nap szándékosan éhezik, üres gyomorral dolgozik, hogy este többet tudjon enni.

A mulatságon kiderül, hogy már 10 kanál levestől jól tud lakni (zsír nélküli löttyökhöz, cibereleveshez van szokva, ezért nem bírja a nehéz ételeket, ráadásul az éhezéstől összeszűkült gyomra nem bír megemészteni nagyobb mennyiséget).

Annak ellenére, hogy jóllakott, gépiesen eszik tovább. Sejti, hogy „valami léten felüli feladatra” vállalkozott, megérzi „emberi kicsinységét”. Átvillan az agyán, hogy nem fogja bírni, amit vállalt, de akkor sem adja fel. Ha belepusztul, akkor is konokul vívja a harcát tovább az étellel. Úgy küzd, akár a nagy tragédiák hősei a maga apró, értelmetlen és nevetséges céljáért.

Tetőpont: A töltött káposzta húsa megakad Kis János torkán.

Megoldás: Kis János megfullad.

Előadásmód: Jellemzően rövid mondatokból áll a novella, az elbeszélő nem túl közlékeny, a párbeszédek sem meghatározóak, és a monológ sem. Szinte minden a narrátor leírásaiból derül ki, aki csak annyit árul el, amennyi feltétlenül szükséges a mű megértéséhez. A főszereplőről csak a történet szempontjából lényeges dolgokat tudjuk meg.

Elbeszélői nézőpont: az elbeszélő harmadik személyű, de azonosul a főszereplő nézőpontjával, így annak rejtett indítékait is be tudja mutatni.

Kifejezőeszközök:

• közepébe vágó (in medias res) kezdés – hangulatteremtő szerepe van (az író életképszerűen bemutatja a mezőn dolgozó embereket, majd ebéd utáni pihenésüket. Először úgy tűnik, mintha találomra választaná ki közülük az egyiket, amikor a harmadik bekezdésben ráközelít egyetlen alakra, Kis Jánosra)
• anekdotikus elemek
• drámai sűrítés
• poénszerű novellazárlat – a mű csattanóval ér véget, amely kiemel, egyedít és távolít. Ezt egy érzelmes kiegészítés követi, amely feloldja a csattanó hatását, általánosít és személyessé tesz.

Motívumok: az evés a fő motívum. – „Még ez az egy érdekelte: az evés”. Kis János hajszolja magát, hogy egyen. Kényszeríti magát az evésre, „csakazértis”-módon, hogy ő majd megmutatja. Neki az evés feladat, amivel meg kell birkóznia, s megijed, hogy sikerül-e. Legyőzendő ellenségnek tekint minden falatot.

Esztétikai minőség: groteszk (a kisszerű, nevetséges célért való emberfeletti erőfeszítés), olykor morbid (a főhős egy jót csak apja halálakor nevetett).

A tragikummal komikum keveredik, pl. a főhős nincstelensége már a komikum határát súrolja: élete legnagyobb vágya az, hogy egyszer jóllakhasson.

Móricz ezt a szerencsétlen embert minden komikumával a tragédia magasába emeli.

Nyelvezet: népies, régies, gyakran előfordulnak hangtorzulások, magánhangzó-torzulások, diftongusok.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!