Móricz Zsigmond: Rokonok (elemzés)
Lina jellemében Móricz első feleségét, Jankát (Holics Eugéniát) ismerhetjük fel. Ő abszolút Lina. Ő is rendkívül okos volt, pillanatok alatt átlátta a dolgokat. Okozott is neki bánatot, hogy csak otthon ül és harisnyát foltoz.
De amikor Móricz a tiszteletdíjakból végre szert tett akkora jövedelemre, hogy már lett volna lehetőségük egy kicsit jobban élni, és elutazhattak valahová, Janka olyan botrányt csinált, amiért az író a vonaton első osztályra vett jegyet, hogy Móricz kénytelen volt kicserélni harmadosztályúra.
Ezt a jellemvonást is viszontlátjuk Linában. Lina nagyon gyakorlatias, reálisan gondolkodik, de van abban valami kisszerű, piti, ahogy elszámoltatja a férjét a pénzzel. Kopjáss ezzel szemben olyan, hogy amikor van pénze, szeretne adni egy kicsit, amikor lehet, olyankor szeretne egy kicsit élni. Lina nem ilyen, és Janka se.
Móricz ezt a nőtípust többször is megírta (Bethlen Miklós felesége is ez a típus az Erdély-trilógiában).
Kopjáss csodálkozik, hogy Lina Kardics bálján a vacsoránál olyan szép és fiatalos kinézetű, mert otthon nem szokott ilyen lenni. Mosogatólészagú, kelkáposztaszagú, szakadozott, régi, kopott kötényben, kitaposott cipőben jár. Ez a takarékosság jele is, de a kicsinyességé is. Ezek mind Holics Janka jellemvonásai.
Lina mindent elkövet, hogy megtartsa férjét maga mellett és hogy a becsület útján tartsa. Kopjáss azonban úgy érzi, a felesége kolonc a nyakán, aki akadályozza a karrierjében, mert nem tudja őt követni fölfelé.
Janka ugyanúgy viselkedett, ugyanolyan volt, mint Lina: lehúzta, visszatartotta a férjét, aki szabadult volna tőle, és mégsem tette, mert szerette.
Szentkálnay Magdaléna: csinos, vonzó, elegáns úrinő, de hideg, nincs szíve, nincsenek érzelmei. Nagyon öntudatos és magabiztos. A férje, Boronkay Ferenc fél tőle (legalábbis Kopjáss így érzi).
A regény két nőalakja, Magdaléna és Lina egy tőről fakadnak (unokatestvérek), mégis nagyon különböznek. Magdaléna jelleme nagyon távol esik Lina jellemétől. Hideg, meddő, üres életű nő, „a faj kitenyésztett, szinte egzotikus virága”, akinek talán nincs is lelke, csak vonzó, gyönyörű teste.
Magdalénának nincs gyereke, mert magtalan. Ez hátrány a számára, ugyanis az a nő, aki szült, felsőbbrendűnek érezheti magát az olyan nővel szemben, akinek nincs gyereke. Ez nagy igazságtalanság, és Linának is kicsúszik a száján. (Holics Jankának három lánya volt – két fiú meghalt –, míg Simonyi Máriának nem volt gyereke.)
Magdalénát csak a jólét érdekli. Nem tud magával mit kezdeni, nincsenek elfoglaltságai. Nem voltak olyan vágyai sem, amelyek érzelemmel tölthették volna meg az életét, ettől pedig kiürült. Nagyon nárcisztikus nő, a saját szépségével van eltelve, a saját tükörképébe szerelmes.
Persze észreveszi, hogy Kopjáss zavarba jön, elpirul a közelében (olyannyira, hogy már nevetségessé válik). Kopjásst nemhogy Magdaléna jelenléte, de csak a nevének említése is elgyöngíti.
Ez nagyon realisztikusan, érzékletesen van leírva – magának Móricznak is kellett hogy legyen ilyen élménye. Nagyon finom megfigyeléseket tesz pl. a szagokról: az idegen, titokzatosságában vonzó, izgató szag olyan erős volt, hogy megfogta Kopjásst (penetráns illat volt, vagyis nagyon átható, ami a zsigerekbe hatol).
Magdaléna alakját Móricz visszafogottan rajzolja meg, nincsenek naturalista túlzások. Azaz ebben a regényben nincsenek naturális, zaftos kis történetek, mint a Sáraranyban vagy a Tündérkertben (ahol Báthory Gábor hálószobatörténeteit ismerhetjük meg), de némi finom erotika van benne. A kis kendőcske izgatja Kopjásst sokáig, az nem hagyja nyugodni.
Béla bácsi (polgármester): ravasz, vén diplomata. Az új főügyész szándékait szeretné kipuhatolni, s azért beszél tört, befejezetlen mondatokban, hogy Kopjáss ne láthasson a szavak mögé. Kopjáss „jelesre” vizsgázik nála: „csupa olyan szót mond, aminek ez a vén panamista örül”.
Boronkay Feri: tipikus dzsentri figura, erkölcstelen úri fiú, aki elegánsan él, csak éppen gerince, jelleme nincs. Mindent megenged magának a köz pénzéből. Az ő elegáns villájának építésére megy el a pénz, amit a Sertéstenyésztő fejlesztésére kellett volna fordítani.
Berci bácsi: nagy lókötő, nagy svihák, lerohanó típusú ember. Csalt, lopott, hazudott.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
Hozzászólások
Móricz Zsigmond: Rokonok (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>