Móricz Zsigmond: Rokonok (elemzés)
Hangulat: lehangoló, keserű, kiábrándult.
Kifejezőeszközök: belső monológ (a főhős gondolatait ismerjük meg) – a lélektani elemzés eszköze (különösen nagy stílusbravúr Kopjáss utolsó nagy belső monológja, amely egyre drámaibbá válik, s a végén már szinte olyan, mint egy expresszionista szabadvers).
Előadásmód: A narráció E/3. személyű, de a főhős egy belülről láttatott, vívódó karakter (gondolatait monológjaiból ismerjük meg).
Elbeszélői nézőpont: A főhős nézőpontja. A város életét, a vezetők korruptságát, az érdekek összefonódását Móricz Kopjáss István élményei, tapasztalatai alapján mutatja be.
Nyelvezet: Móricznál az ábrázolás egyik legfontosabb írói eszköze, hogy behozta a tájnyelvet az írásaiba. Ahogy leír egy-egy dolgot, szinte maga előtt látja az olvasó.
Szereplők, jellemek:
Kopjáss István: A főszereplő, a regény központi alakja, az ő szemével nézzük az eseményeket. Egy tönkrement dzsentricsaládból származik. Gyermekként szegényes életkörülményekhez, nélkülözéshez szokott.
Négy évig szolgált a fronton mint haditiszt, a lövészárokban az első vonalban feküdt, hadifogságba is esett, ez idő alatt közel került a néphez. Fiatalon nagy, népboldogító tervei voltak, amelyek inkább légváraknak mondhatók (az emberiség harcosa akart lenni, vagy inkább vértanúja, jó útra akarta vezetni a szegény, megtört, leigázott magyarságot stb.).
Ezekből a célokból még főügyészi programjába is beemel párat, amikor megválasztják. A helyi lapban megjelenő programjában az szerepel, hogy „az igazság és a jog alapján állok, s egyetlen célom a polgárság érdekeinek védelme”.
Főügyésszé választásáig Kopjáss egyszerű városi kistisztviselő, kultúrtanácsnok volt a városban, és mint ilyen, jellemzően csak kuncsorogni ment a Polgármesteri Hivatalba, mindig csak kért a polgármestertől valamit az iskolák, tanítók számára (mert a kultúrára van a legkevesebb pénz).
Tehát alacsony beosztású, hatalommal nem rendelkező személy volt, ez abból is látszik, hogy a szobájába csak a hátsó lépcsőn lehetett bejutni, és a munkatársai nem köszöntek neki, legfeljebb fogadták a köszönését.
Túl nagy feladatai sem voltak kultúrtanácsnokként. A kultúrtanácsnok csak felterjeszti a javaslatait, előkészít, javasol, tanácsol a kultúrával kapcsolatosan (oktatás, programok, gyűlések), a főügyész pedig elfogadja (vagy nem).
Megválasztásáig Kopjáss tiszta erkölcsű, feddhetetlen ember volt. Művelt, széles látókörű. Sok kemény, szigorú kritikát mondott a város urairól.
A város szélén lakik, elég rossz körülmények között, bérelt lakásban, ahol még csatornázás sincs. Családja szűkösen él, de családi élete harmonikus. Két fia van (Bercike és Kálmánka), a felesége takarékoskodik, irányítja a pénzügyeket, mindig egy kicsit félretesz. Tisztes, nem nélkülöző háztartást visznek.
A főügyészi pozíció magasabb állás, mint a kultúrtanácsnoki. Kopjáss most már csak a polgármesternek van alárendelve. A főügyész feladata a törvényesség felügyelete: arra figyelni, hogy mindenki törvényesen intézze az ügyeit. Ha nem, akkor eljárást kell ellene indítania (feljelenteni).
Kopjásst teljesen véletlenül választják meg mint legesélytelenebbet (neve csak azért került fel a szavazólapokra, hogy legyen három jelölt). Még ő maga is elképedt azon, hogy teljesen váratlanul két esélyes közül a harmadik nyeri a főügyészi állást. Nem volt felkészülve rá lelkileg.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
Hozzászólások
Móricz Zsigmond: Rokonok (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>