Móricz Zsigmond: Árvácska (elemzés)
Értelmezés: Az Árvácska a magárahagyottság, a kiszolgáltatottság, az egyedül hagyottság, a megalázottság regénye. A hősnő egy mindenki által megrugdosható, kizsákmányolható, magányos gyermek, akinek nincsenek barátai, nincsenek pártfogói, nincsenek reményei, de vannak vágyai.
A kislányt pusztán azért nézik le, mert árva. Ő maga semmit nem tesz azért, hogy így viszonyuljanak hozzá. Hiszen nem gonosz, nem rosszindulatú, nem mérges, nem harcias, nem buta. Azt szeretné, ha szeretnék, de nem tud barátokat szerezni, mert a gyerekek is úgy viselkednek vele, mint a szüleik. A felnőttek pedig kegyetlenek önmagukkal is és az árva gyerekkel is (saját keserves sorsukat torolják meg rajta).
Keserves sorsuk pedig annak köszönhető, hogy nagy szegénységben élnek. A szegénység miatt az emberek beszűkültek, a mindennapi gondjaikkal vannak elfoglalva, és önzőek, csak az anyagiak fontosak számukra. A szegénység még gyilkosságra is készteti az embereket (az öreg bácsival mérgezett tejet itatnak).
Ugyanakkor sokatmondó, hogy a gazdagabb, előkelőbb, más mentalitású család kapcsolata is ugyanolyan az árva gyermekkel. Hiszen a német család gazdagabb, mégis ugyanaz jellemző ott is, csak más szinten. Azt gondolják, az államnak kellene törődnie az árvával.
Vidéki, tanyasi közegben játszódik a történet, az író a falusi életet mutatja be. A vidéki paraszti világ hierarchikus, Móricz bemutatja a társadalom belső tagozódását.
Árvácskának kevés jóságban, kedvességben van része. Nevelőszülei kegyetlenek, verik a gyereket. Emellett megvesztegethetőek, korruptak, a kislány nem is járhat iskolába. Még testileg is kihasználják. A kislányt a nevelőapja fogdossa, tapogatja, molesztálja (Árvácska azért meztelen, mert elveszik a ruháját, és még csak nem is formás, hiszen nagyon sovány, mégis a nevelőapjában alantas vágyak ébrednek iránta).
Ebben a közegben nincsen jövő a gyermek hősnő számára. Csúf beszédű, csúf lelkű, primitív emberek veszik körül, akik semmi módon nem képesek az érzelmi közeledésre ehhez a kislányhoz. Csak a megélhetési gondokkal foglalkoznak. Pedig Árvácska ki van éhezve a szeretetre.
A történet úgy fejeződik be, hogy a tűz által elpusztul az egész, és egy másik létbe térnek át az emberi lények. Ebben Móricz ítélete is benne van: pusztulásra ítéli ezt a világot. Más kivezető utat nem lát, a tűz itt tisztítótűz.
Üzenet: A mű nem csupán híradás a korabeli Magyarországról, mint a Barbárok c. novella, hanem kétségbeesett sikolyként tör fel az író lelkéből, aki tehetetlennek érzi magát az embertelen állapotokat látva, amiket nem képes orvosolni.
Az Árvácska hangot ad mindazoknak, akik nem tudnak felszólalni a saját érdekükben. A mű által a megalázottak és kiszolgáltatottak szenvedésének kétségbeesett jajszava úgy tör fel a mélyből a magasba, mint egy ószövetségi könyörgő ima, mint az Istennel is feleselő próféták hangja.
Fogadtatás: Halász Gábor a Magyar Csillag emlékszámában 1942. október 1-én a következőt írta a műről:
„Rémtörténet, amennyire a ballada is az, s az író tudatosan közelít a költészethez, amikor fejezetek helyett zsoltárokra tagolja. A kis lelenclányt vicsori szörnyekként állja körül a felnőttek kórusa, akik pedig csak keserves sorsukat, megtört életüket torolják meg az ártatlanon. Vádirat, ahol már nincsenek vádlottak, százados törvények végzik őrlő munkájukat, százados mérgezettség érleli gyümölcsét, már senki sem felelős, sem fent, sem lent, talán az égben sem. Minél gyötrőbb a kép, annál szenvtelenebb az író, nem értelmünkhöz szól és nem akaratunkat akarja felrázni, idegeinkbe lopja be a tehetetlenség metsző fájdalmát.”
Jelentősége: Czine Mihály szerint „líraibb pátoszú regénye nincs modern irodalmunknak”.
Hozzászólások
Móricz Zsigmond: Árvácska (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>