Móricz Zsigmond: Árvácska (elemzés)
Cselekményvezetés: lineáris, azaz érvényesül a kronológia. Ugyanakkor a regény epizódokból áll össze, nincs a hagyományos értelemben vett cselekmény. Az író – Prousthoz hasonlóan – az emlékezet működését utánozva olyan élethelyzeteket helyez egymás mellé, amelyek vagy tudatosan felidézett emlékek, vagy véletlenül törnek fel az emlékezetből.
Ez a regénytechnika nem eredményez több szálon futó cselekményt, amelyek egymásba gabalyodnak. Nincs fordulatos mese, már csak azért sem, mert a gyermekhős életében 2-3 év alatt alig történik változás, legfeljebb szenvedéseinek színtere változik.
Hangulat: megindító, szomorú.
Előadásmód: az elbeszélő a háttérben marad, nem szól bele a történetbe, nem ítélkezik, nem kommentál. Hűvösen, szenvtelenül adja elő az eseményeket.
Ugyanakkor Móricz rendkívüli stílusbravúrral fűzi össze az elbeszélői közléseket és a szabad függő beszédet, így szinte nem is lehet a kettőt szétválasztani. Gyakorlatilag végig jelen van a szövegben az elbeszélő és a kis hősnő hangja is. Az elbeszélő szavaiban is minduntalan megjelennek a szereplők szófordulatai, képzeletvilága stb., így kelti Móricz az érintetlen valóság illúzióját.
Elbeszélői nézőpont: az E/3. személyű elbeszélő Árvácska nézőpontján keresztül mondja el a történetet. Vagyis az író teljesen azonosul hősével: az ártatlanul szenvedő gyermek szemszögéből mutatja be az eseményeket. Árvácskának nemcsak a cselekedeteit, hanem a gondolatait is leírja. Fontos az ünnepnapok szerepe (Mikulás, karácsony), ezeket is Árvácska szemén keresztül látjuk.
Kifejezőeszközök:
- metaforák és hasonlatok formájában van jelen az író véleménye a regény indításában.
- beszélő nevek (pl. Árvácska, Dudás, Verő, Szennyes stb.).
Nyelvezet: az író a beszédük által jellemzi szereplőit, pl. a kislány mást se hall a „kedvesanyáktól”, mint olyan mondatokat, hogy: „kettéhasítalak”, „végzek veled”, „a hús rohadjon le rólad”, „fene rágja le a húsodat”, „no te mocsok”, „kitaposom a beledet”, „hogy az isten döglesszon meg te gyalázatos disznyó”, „hogy a guta üssön beléd” stb.
Ez nyilvánvalóan a civilizációtól távoli, kulturálatlan, trágár beszéd. A csúnya, primitív trágárságok az emberi testtel kapcsolatosak, pl. betegségeket kívánnak a másiknak („rágja le a fene a húsodat”, „dögvész pusztítana el”).
Szereplők, jellemek:
Árvácska: ártatlan, apátlan-anyátlan, 7 éves árva kislány, aki égbekiáltó szenvedésnek van kitéve. Még igazi neve sincsen. Az első családban, amely befogadja, azaz Dudáséknál Csörének szólítják, a második családban, Szennyes néniéknél Pöszének. Később tudja meg, hogy a hivatalosan bejegyzett neve: Állami Árvácska.
A lelencházból olyanok veszik magukhoz, akik ingyencselédet csinálnak belőle, dolgoztatják, ütik-verik és örökké szidják. Iskolába nem járhat, írni-olvasni nem tanulhat, ezért alig van szókincse, és még a helyes kiejtést se tudja elsajátítani: pöszén beszél.
A törvény szerint a nevelőszülőknek kötelességük lenne iskolába járatni, de megszegik a törvényt. A második családnál pl. a tanítót megvesztegetik, aki egy pár csirkéért vagy 50 tojásért szemet huny a törvénysértés fölött. Fel kéne jelentenie őket, de nem tesz feljelentést.
Ahogy nő a kislány, egy öntudatlan állapotból lassan öntudatra ébred, és egyre érzékenyebbé válik, lelkileg egyre sebezhetőbb. Nemcsak testi szenvedésben van része: a kínzásokat hideg gúny és lenézés kíséri, így lelki gyötrelmeket, megaláztatásokat is el kell viselnie.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
Hozzászólások
Móricz Zsigmond: Árvácska (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>