Móricz Zsigmond: Árvácska (elemzés)
Szerkezet: Laza szerkezetű (de nem annyira, mint a Krúdy-novellák). Móricz nem fejezetekre, hanem zsoltárokra tagolja a művet.
Alaphelyzet: Árvácska az első családnál, amely magához veszi, Dudáséknál él. Itt a mélyszegénységben élő, kuporgató tanyasi nyomor közegét ábrázolja Móricz.
A kis árva korán megtanulja, hogy neki nincs semmije. Dudásné „kedvesanyám” így oktatja: „… tanuld meg, hogy neked sehol a világon semmit se szabad elvenni, mert neked nincsen semmid. A bőröd, az a tied, de egyebed neked nincsen.”
A tanyán hajnaltól estig ruhátlanul őrzi az egyetlen tehenet, Boriskát. A meztelenséget nem szégyelli, nem érzékeli saját megalázottságát, kiszolgáltatottságát. Pedig mindenki kajánul vigyorog, ha meglátja a „pucér államit”, és vannak férfiak („kedvesapám”, Kadarcs Pista bácsi), akik ölelgetik, tapogatják, fogdossák, de ő még nem tudja felfogni, hogy ez mit jelent, miért „játszanak vele”.
A tanyán nagy szegénységben élnek, Árvácska mégis érez valami emberi melegséget. Hat gyerek veszi körül, az anyjuk egy szegény, beteg, elhasznált asszony, aki néha szeretettel ápolgatja, gyógyítgatja az árvát is.
Árvácska visszavágyódik ide, és vissza is szökik, pedig itt is kegyetlen verésekben, fájdalmas büntetésekben részesítik (pl. parazsat tesznek az ujjaira, hogy megtanulja, hogy a máséhoz nem szabad nyúlni).
Bonyodalom: Árvácskát más helyre viszik. Szennyes néniék (Zsaba Mári) is tanyasiak, de ők gazdagok, nagy házaik vannak és cselédet is tartanak (Zsofka). Kiderül, hogy a jómódú nagygazdánál se jobb az árvának, mint a nincstelen tanyasi közegben. A gazdagok önzése, kapzsisága, zsugorisága még visszataszítóbb, és a kislány még kegyetlenebb körülmények közé kerül.
A nagygazdáék mindenkit kihasználnak, nemcsak őt, hanem a cselédet is, a munkásokat is, még a tönkrement rokont, Csomor bácsit is (őt különösen), akit a házáért, földjéért vettek magukhoz.
Zsaba Mári bottal veri az árva kislányt, betöri a fejét, úgy vágja szájon, hogy két foga kitörik, mérgezett tejet ad neki, hogy ne hordja ide-oda a „pletykát”. Az öreg nagybácsit is „megéteti”, hogy ne panaszkodjon a csendőröknek.
A kislányt csak az menti meg a haláltól, hogy nem szereti a tejet. Mindig undorodott tőle, és most sem issza meg. Viszont az asszony csecsemőjének odaadja, mivel nem tudja, hogy mérgezett. Ezzel a tejjel próbálja csitítani a síró babát, mire Zsaba Mári hisztériás rohamot kap, és őrjöngeni kezd, hogy meg akarta ölni a kisfiát. Így nem maradhat tovább Szennyeséknél.
Kibontakozás: A „naccsága” ezúttal „művelt embereknél” helyezi el Árvácskát: egy faluba kerül a Verő családhoz, sváb környezetbe. A férfi a Pátkay-malom gépésze, őt úriasan „faternek”, az asszonyt pedig „mutérnek” kell szólítania. Itt is disznót kell legeltetnie, a mutér prakkerral veri kékre-zöldre (hidegen, szenvedély nélkül, pusztán „nevelési szándékkal”).
Művelt beszédre akarják szoktatni, hogy ne beszéljen azon a pocsék paraszti nyelven. Két szót tanul meg hamar: „óf” (fel) és „lóf” (lódulj!).
A sváb házaspár lánya, Ditti nagymester a lelki kínzásban (valósággal élvezi, ha a másik szenved). A téli ünnepekre (Mikulás, karácsony) hazajön Pestről, és minden alkalmat kihasznál, hogy megalázza, csúfolja a kis árvát („rohadt kis állami”, „zabigyerek” stb.). Kárörvend, amiért Árvácskának nincs se anyja, se apja, és nem hoz neki semmit se a Mikulás, se a Jézuska.
Tetőpont: A disznóölés napján Árvácskát borért küldik a kocsmába, és a patika előtt találkozik egy fiatal párral, akik kérdezgetik, hogy kicsoda, mit csinál, vannak-e szülei. A pár egy fiatal úriember és egy fiatal úrinő, akiket megrendít a kislány sorsa. A fiatalasszony kétségbeesetten elrohan a beszélgetés végén, a férfi pedig ad a kislánynak egy ötpengőst.
Másnap holtan találják a párt: öngyilkosok lettek a kiserdő sarkánál egy bokorban. Az író sejteti, hogy ők lehettek Árvácska szülei, vagy hozzájuk hasonló valakik.
A kislány éjjel azt álmodja, hogy megjelent az édesanyja, és el akarta vinni magával. Hasonlított a szép nénihez, csak nagy volt és erős, nem olyan kis vékony nő.
Árvácska egyre többet gondol az édesanyjára, hívja, imádkozik hozzá. Karácsony este kizavarják a házból a sötétbe és hidegbe, ezért bemegy a kis kamrába, és gyertyát gyújt az édesanyjáért. Később kiáltanak neki, és be kell mennie a házba, az édesanyja halotti gyertyáját azonban égve felejti.
Megoldás: A ház lángra kap és porig ég. A család nem is veszi észre, hogy kigyulladt, és hiába mondogatja Árvácska, hogy valami nagy fényesség van odakint, azt hiszik, csak jár a szája.
Éjszaka megindul a hóesés. „Nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott, és hogy abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak a hó alatt. Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk, elmúlt a rosszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult, másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára.”
Tehát ez a tűz amolyan jelképes, tisztító erejű tűz is, akárcsak A fáklya és az Úri muri c. regényekben.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
Hozzászólások
Móricz Zsigmond: Árvácska (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>