A Tartuffe szerkezete

A mű világos szerkezetű, könnyen áttekinthető. Felépítése követi a klasszicista szabályokat, a szerző elfogadta és megtartotta a hármas egység követelményeit. Ennek megfelelően a színhely végig Orgon párizsi háza, az időtartam csak néhány óra, és egyetlen esemény játszódik le.

Expozíció: A drámai alaphelyzet bemutatása. Az I. felvonás elején egy családi perpatvar közepében vagyunk Orgon házában, amely egy jómódú polgári ház. Ez egy mozgalmas tömegjelenet, a családi vitában mindenki részt vesz: peregnek a nyelvek, gyorsan, fergetegesen.

Az anyós, Pernelle asszony dühös szidalmak közepette hagyja el fia házát. Búcsúzási jelenetében bemutatja a jelenlevőket (az író őrajta keresztül mondja el, hogy ki kicsoda): Elmira (menye, Orgon felesége), felnőtt unokák: Mariane és Damis (Orgon gyerekei, Elmirának csak mostohagyerekei), Elmira bátyja: Cléant és a komorna: Dorine.

Az első jelenet dramaturgiai célja: megismertetni a nézővel a családi viszonyokat és nagy vonalakban felvázolni a konfliktust. A kezdésből jól megismerjük a szereplőket, a párbeszédek segítségével mutatja be őket a szerző.

A rendkívül pergő jelenet során egymás szavába vágnak, s a dialógusokból tudjuk meg, hogy ki milyen, s hogy a szereplők milyen viszonyban állnak egymással (indulatosan jellemzik egymást, szócsatát vívnak). A hangulat forrongó, pergő, zűrzavaros, ellenséges, támadó, csipkelődő, gúnyolódó jellegű.

Pedig a családban általában vidám, felszabadult légkör uralkodik, gazdagságukat szolidan élvezik a családtagok, életstílusuk nem túlzó. Pernelle asszony mégis kiosztja őket: jó kedvüket léhaságnak, rendetlenségnek, életmódjukat tékozlónak tartja. Ebből megértjük, hogy ő egy mindenben túlzó, bigott, megszállott öregasszony, akinek alapmegnyilvánulása a kritika, az elutasítás és a feddés.

A két főszereplő, Orgon és Tartuffe nincs jelen, de a szócsata róluk szól, főleg Tartuffe-ről. Egymással szemben álló csoportokat veszünk észre. Pernelle asszony és a jelen nem levő Orgon Tartuffe pártján áll, az összes többi szereplő Tartuffe ellen van. Valódi párbeszéd, vita nem jön létre, mert Pernelle asszony senkit sem hagy szóhoz jutni (a többiek csak egy-egy kötőszót mondhatnak).

Pernelle asszony egy szentnek kijáró rajongással, áhítattal beszél Tartuffe-ről, a család más tagjai azonban megvetik, elítélik, mert tudják róla, hogy álszent és képmutató („lélegzete sem egyéb képmutatásnál”).

Főleg azért haragszanak rá, mert beleszól a család életébe: kiutasítja a vendégeket, befurakszik a családtagok magánéletébe. Úgy viselkedik, mintha ő lenne a gazda, a családfő, zsarnokoskodik, uralkodik a házon, pedig „nem volt cipője sem, mint koldus jött ide” – mondja Dorine.

Az 1. jelenetben még nem ismerjük Tartuffe-öt, de az alapján, ahogy beszélnek róla, nem kedveljük meg. Pernelle asszony, aki védi, maga sem szimpatikus, hiszen mindenkibe beleköt, mindenkiben szándékosan a rosszat keresi, mindenkin uralkodni akar. Ahhoz képest, hogy nagymama, csúnyán leteremti az unokáit is.

Erőszakos és lehengerlő stílusára az olvasó önkéntelenül azzal reagál, hogy az általa szapult családtagok mellé áll, és a negatív megjegyzéseket semleges vagy pozitív ítéletté alakítja át, pl. amikor azt mondja a komornáról, hogy „pimasz és jár a szája”, akkor az olvasó azt gondolja magában, hogy a komorna szókimondó és őszinte. Damist léhűtőnek nevezi, ezért azt gondoljuk, a fiatalember bizonyára vidám és szeret szórakozni.

Ugyanez a jelenség visszafelé is érvényes: amikor Pernelle dicséri Tartuffe-öt, a családtagok viszont elítélik, akkor az olvasó az ő véleményüket fogadja el hitelesnek.

Pernelle asszonyról tehát közvetlen jellemzést ad Molière, míg Tartuffe jellemzése közvetett. Kiderül, hogy a szereplők többsége átlát Tartuffe-ön, józanul ítéli meg őt, és világosan látja az áldatlan helyzetet.

Szintén közvetett jellemzést kapunk Orgonról, akit Dorine és Cléante párbeszédéből ismerhetünk meg. Kiderül, hogy még anyjánál is bigottabb és vallásosabb. Imádja Tartuffe-öt, teljesen a bolondja lett: „Becézi, öleli, gyöngédség fogja őt el. / Úgy bánik vele, akár egy szeretővel.” (Orgon valóban olyan, amilyennek a többiek leírják: ez kiderül abból, hogy amikor kétnapi távollét után hazatér, csak Tartuffe hogyléte érdekli.)

Tehát az olvasó már a darab elejétől kezdve tudja, hogy Tartuffe álszent, Orgon pedig hiszékeny. Ez jóval azelőtt nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a szereplők színre lépnének. Mire megjelennek, az olvasó magában már megítélte őket, ismeri jellemüket és céljaikat.

Tartuffe-nek tehát nem az olvasó, hanem Orgon előtt kell lelepleződnie, és az olvasóban az a várakozás kelt feszültséget, izgalmat, hogy vajon le tudja-e a család leplezni Tartuffe-öt és hogyan.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!