Molière: Tartuffe (elemzés)
Molière drámaművészetének forrásai:
- ókori latin vígjátékirodalom
- farce (= „töltelék”) – középkori francia vásári bohózat, melyet a 14-16. században a moralitások és misztériumok betéteként adtak elő (rövid, komikus, gyakran durva és trágár műfaj)
- az olasz commedia dell’ arte (= „a művészet, a mesterség színjátéka”) – 16. századi itáliai népi gyökerű bohózat, amely rögtönzésre épült és típusjellemekkel dolgozott
Molière-nél a jellemkomikum a humor fő forrása: darabjaiban olyan embereket mutatott be, akik valamiben eltértek az átlagos, egészséges, józan embertípustól.
Képzelt beteg című darabjának hőse csak képzeli, hogy beteg; az Úrhatnám polgár főszereplője magasabb társadalmi csoportokat majmol, Az embergyűlölő (Mizantróp) hőse megveti az embereket, miközben önmagát nagyra tartja; A fösvény hőse anyagi javakat kuporgat, és így tovább.
Ezek a jellemek önmagukban hordozzák a tragédiát, mivel mindig mások akarnak lenni, mint amilyenek. A komikum és a tragikum határán mozognak. Molière művei is sokszor inkább megrendítőek, mint nevetségesek.
Teljes cím: Tartuffe, avagy a képmutató. A cím a főszereplő neve, témajelölő.
Stílus: klasszicista.
Témája a képmutatás, az álszent viselkedés leleplezése. Az álszent ember mindig szerepet játszik, tetteti magát: valamilyen pozitív tulajdonságot színlel. Olyan értéket tulajdonít önmagának, ami nincs meg benne. Például erényesnek, nemes lelkűnek mutatja magát, hogy tiszteletet váltson ki, de miközben a valóságnál szebb arcot mutat a világnak, titokban önző, aljas dolgokat tesz, amelyekkel saját egyéni hasznát akarja szolgálni.
Az álszenteskedés olyan tulajdonság, amivel az adott ember árt másoknak, megtéveszt másokat, és amíg le nem lepleződik, addig a látszat elfedi a valóságot. Ezért figurázza ki Molière ezt a tulajdonságot. Ugyanakkor az álszentség egy kisszerű jellemhiba, ezért inkább komédiába illik, mint tragédiába.
A Tartuffe is egy ilyen képmutató ember fondorkodásának története. Egy rokonszenves, jómódú polgári családba befurakszik egy Tartuffe nevű ravasz, álszent, démoni gazember, aki a vallásosság, az erkölcsösség, a jámborság álcáját ölti fel, miközben aljas módon a végső romlásba akarja dönteni a családot. Célja, hogy a családfő helyébe lépjen és megszerezze a család teljes vagyonát.
Ez persze csak akkor sikerülhet, ha talál valakit, aki a látszatot valóságnak hiszi. Egy ideig sikerül megtévesztenie a valóban vallásos Orgont és annak édesanyját, Pernelle asszonyt, akik éppen a vallásosságot viszik túlzásba, de annyira, hogy az már meghaladja a józan ész határait. Ezért olyan naivak és hiszékenyek: bigottságuk kiszolgáltatja őket, emiatt válnak Tartuffe áldozataivá. Ők csak későn ismerik fel azt, ami a józan gondolkodású szereplők és a néző számára nyilvánvaló.
A mű másik alapproblémája a családi zsarnokság. Abban a korban családfőnek abszolút tekintélye volt, ő volt az úr a házban. Orgon, a gazdag polgár ezzel a családfői hatalommal visszaél: alá akarja vetni családját a saját őrültségének, Tartuffe iránt érzett mérhetetlen rajongásának.
A családtagok célja Tartuffe leleplezése és Orgon meggyőzése, hogy vissza lehessen állítani a családi harmóniát. A betolakodó a család egységét veszélyezteti, megbontja a hagyományra, érzelmi kötődésre és vérségi kötelékre épülő családi összetartozást.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Molière: Tartuffe (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>