Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma (elemzés)
Megoldás: Tarnóczy Emil visszavásárolja 600 forintért a megöregedett, megcsúnyult Estellát a fiatal Behenczy Károlytól, és a besztercei „szenátorok” visszaviszik Nedecre a szökött „várasszonyt”. Így Pongrácz a „hadi regula” értelmében lemond a hadi túszról, Apolkáról.
Ezzel azonban lemond az életről is, hiszen a reménytelen szerelem már összetörte ábrándvilágát. Készíttet egy hatalmas koporsót, hogy kedvenc lován (akit Waterloonak hív) ülve temethessék el és megmérgezi magát (öngyilkos lesz). Ám végül nem a lován ülve temetik el, hanem csak „gyalogosan” és egyedül. Az ábrándok szétfoszlanak, a valóság győz.
A regény Tarnóczy Emil és Apolka házasságról szóló rövid beszámolóval végződik, a korabeli lapok esküvői tudósításainak hangját imitálva. Ez fanyar, kétértelmű befejezés. Pongrácz veresége után ez a happy end szomorúan és ironikusan hat. Azaz a „régi” veresége nem jelenti az „új” meggyőző diadalát.
Üzenet: a történeten keresztül azt mutatja be Mikszáth, hogy milyen elevenen élnek még a magyar társadalomban a feudális maradványok, milyen lehetőségei vannak még mindig a főúri oligarchiának, az egyéni önkény mennyire tud dacolni a haladással és az államhatalommal.
Pongrácz alakján keresztül pedig történetfilozófiai kételyeket fogalmaz meg az író. Vajon egybevethetők-e a különböző korszakok? Szükségszerűen jobb-e az új, mint a régi? Mikszáth válasza az, hogy az idő könyörtelenül kikezdi és elpusztítja a régi értékeket, de lehetnek, vannak korok, amelyek nem állítanak a régi érték helyébe új értéket.
Előadásmód: E/3. személyű a narráció. Az író nem azonosul hősével, Pongrácz Istvánnal és ironikusan szemléli, de rokonszenvét nem tagadja meg tőle. Mély beleérzéssel, lélektani hitelességgel ábrázolja.
Elbeszélői nézőpont: Mikszáth folyton váltogatja. Alig lehet eldönteni, hogy a szerző, a narrátor, a szereplő vagy a még kevésbé meghatározható közvélemény hangját halljuk-e. Innen ered Mikszáth eredetisége, kivételes modernsége.
Írói magatartás: az egyértelmű ítélkezéstől tudatosan tartózkodó írói magatartás a regény számos részletében tetten érhető. Világos jelzések hiányában nem dönthető el, hogy a gróf lovagi, atyai szeretetet vagy szerelmet érez-e Apolka iránt (csak következtethetünk, hogy valószínűleg későn fellobbanó szerelemről van szó), és még kétségesebb a Pongrácz elmeállapotára vonatkozó kérdés.
Előítéletektől mentes ars poeticáját az író így fogalmazza meg: „Nem, ezekbe a dolgokba én nem avatkozom, egyszerűen úgy beszélem el Pongrácz István dolgait, ahogy történtek.” Mikszáth nem rágalmazza meg a világot, nem fog rá semmit az emberekre és a dolgokra, csak arról beszél, amit hiszünk, gondolunk, érzünk a valóságról.
Szereplők, jellemek: ábrázoláskor Mikszáth kerüli a részletes leírásokat. Apró, néha fölöslegesnek tűnő tények halmozásával, valamint tetteik elbeszélésével jellemzi szereplőit. Emellett anekdotikus érdekességeket oszt meg az olvasóval. Ez kevésbé művészi módszer, mint pl. Balzacé, de kevésbé fárasztó is.
Mikszáth általában tipikus jellemekkel dolgozik, elbeszélő művészetében sokkal kevesebb hely jut a lélektani elemzésnek, mint a kortárs realista szerzők műveiben. A Beszterce ostroma főhősét azonban sok oldalról, sokféle helyzetben mutatja meg, ezért Pongrácz István jellemzése, lélekrajza kivételnek számít Mikszáth életművében.
Gyakori kritika Mikszáth jellemábrázolásával szemben, hogy nőalakjai túlságosan tipizáltak, egy kaptafára szabottak. Pedig Mikszáth szándékosan eleveníti föl mindig ugyanazt az ősképet. Ez az eredeti tisztaság múlékony, tünékeny, illanó. Test és lélek, külső és belső szépség harmóniája gyorsan tovatűnik.
Ebben a szemléletben mélységes rezignáció bujkál: félelem az időtől, szorongás attól, hogy ami egyedül szép és tiszta a világban, az csupán percnyi életű, múló tünemény.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>