Tóth Mihály: gazdag polgár, milliomossá lett iparosember, Tóth Mari édesapja. Ábrázolásában még sok a romantikus túlzás, az eszményítés: nincsenek hibái, csak erényei. Értékes jellem, a szerző ideálja. A regényben egyedül ő mer szembeszállni az úri cinizmussal, az aljas dzsentri világgal.

Becsületes, nyakas, öntudatos ember. Fellépése határozott, céltudatos. Szeret dolgozni, a munkát jobban szereti, mint a pénzt (szabadidejében tajtékpipákat esztergál). Tíz évig Amerikában élt, ahonnan meggazdagodva tért haza. Idegen tőle mind a pénzhajhászás, a haszonlesés, mind a kuporgatás, a zsugoriság.

Apósa halála miatt hazajön és többé nem tud elszakadni a magyar földtől, így felszámolja virágzó amerikai üzletét és megvásárolja a rekettyési uradalmat, ahol modern, iparosított mintagazdaságot hoz létre (utópia). Az addig elhanyagolt földeken újfajta növényeket honosít meg, és a terményeket helyben dolgozza fel gyáraiban. Van gőzmalma, fűrészmalma, szeszgyára, téglagyára.

Gondolkodása demokratikus. Nem hivalkodik a vagyonával, munkásaival rendesen bánik, elnéző. Minden emberét jól megfizeti, öreg napjaikra nyugdíjat is ígér nekik. Gazdatisztjei a jövedelméből is kapnak osztalékot.

Mivel amerikai részvényei úgyis elég sok pénzt hoznak neki, magyarországi birtoka jövedelméből bőkezűen áldoz jótékony célokra (ezt névtelenül teszi, mert nem felvágni akar, hanem nemeslelkűségből adakozik). Neki elég az az élvezet, hogy hasznos polgárnak tarthatja magát. Legnagyobb büszkesége a Mezernyén felépített Szent Sebestyén-szanatórium, ahol betegeket gyógyítanak.

De Tóth Mihály is egy kissé különc figura. A szanatóriumban orvosként dolgozó Pázmár Anzelmus doktor egyszer félig tréfásan, félig komolyan leleplezi Tóth Mihály „híres humanizmusát”. A kórházban, amit ő üzemeltet, meggyógyítanak kb. 200 embert évente, de a gyáraiban 300 betegszik meg vagy rokkan le, további 50 pedig a szesz ártalmaiba hal bele. Így ha bezárná a gyárat is és a kórházat is, akkor legalább 50 egészséges ember maradna. Tóth Mihály ezt halálosan komolyan veszi és 3 nap múlva leállítja gyáraiban a munkát!

A magánéletben kemény és hajthatatlan. A lánya érdekében szembeszáll a gőgös Noszty családdal, akiken elégtételt vesz és akiket alaposan megleckéztet.

Az esküvő napjára felvonultatja Rekettyésre az egész Noszty-rokonságot, mert ezzel bizonyítja ország-világ előtt, hogy a Nosztyak szívesen befogadták volna maguk közé a kompromittált lányt. Aztán az utolsó pillanatban bejelenti, hogy nem lesz esküvő, Mari elutazott.

Azonban míg a magánéletben a becsület megszállottja, a közéletben tapasztalt visszásságok mintha hidegen hagynák. A megyei közgyűléseken nem szól bele a vitákba, passzív és félrehúzódó. Csak annyit tesz meg, hogy Kopereczky beiktatására összevásárolja azokat a záptojásokat, amelyekkel aztán az emberek megdobálják az új főispánt.

Tóthné: polgárasszony, de nagyzolási vágya, úrhatnámsága inkább a dzsentri világhoz kapcsolja. Férjével ellentétben szeretne nagyvilági életet élni, s e cél elérése érdekében akár vagyonából is szívesen áldozna.

Az ősi nevek megszédítik, a Noszty-klán előkelősége elkápráztatja. Ő támogatja a Noszty-házasságot, mert társadalmi emelkedést lát benne. Mindent elkövet a fényes házasság érdekében, még öngyilkossági terveivel is zsarolja a férjét.

Kozsehuba Tivadar: dúsgazdag trencséni szeszgyáros, a „Nagy Szamár” vendéglő és más házak tulajdonosa. Ravasz és gátlástalan, törtető figura.

Velkovicsék a lányuk vőlegényének tekintik, ebben a minőségében Noszty Feri vetélytársa. Bármire képes, hogy Nosztyt Velkovics Rozália közeléből eltűntesse, még arra is, hogy bűntettbe, váltóhamisításba rántsa bele a fiút, és ezzel kettétörje katonai karrierjét.

Kozsehuba Tivadar alakjával a polgári réteg negatív vonásait mutatja be Mikszáth. Hamar kilépteti a regény világából.

Stromm Adalbert alezredes: Noszty Feri felettese, barátja Tóth Mihálynak és Velkovicsnak is, ez adja hitelességét. Jó szándékú, igazságos szereplő, aki csak kétszer jelenik meg a regényben. Tanúként áll Noszty Feri pályafutásának elején és végpontján.

Alakja azt jelképezi, hogy a múltja leleplezi az embert (azaz ha valaki a múltban cinikus, léha életet élt, azt nem titkolhatja el, mert vannak, akik ismerik a múltját). Stromm alezredes ismeri Noszty Ferit.

Malinka Kornél: Noszty Vilma diákkori szerelme, titkárként kerül Kopereczkyhez, amikor azt megválasztják főispánnak.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!