A miniszterelnök egykori iskolatársa Noszty Pálnak, és akit Noszty mint Bontó megyei képviselő ajánl, azt nevezi ki főispánnak. Noszty a vejét ajánlja, így lesz Kopereczky főispán.

Az idegen (tót nemzetiségű) és gyűlölt főispánt záptojásokkal fogadja Bontóváron a nép, de egy szerencsés kimenetelű ostoba helyzet miatt váratlanul népszerű lesz. Nem volt ideje üdvözlő beszédet írni, ezért ugyanazt a beszédet tanulta meg egy korábbi megyei jegyzőkönyvből és mondja el az ünnepélyen, amit előtte Poltáry György alispán.

Kopereczky azért ezt a beszédet választotta, mert ebben volt a legtöbb hazafias frázis. Amikor elmondja, olyan látszat keletkezik, hogy az új főispán rendkívül szellemes ember (mert Poltáryt gúnyolja) és csodálatos memóriája van (első hallásra tanulta meg Poltáry beszédét és szóról szóra visszamondta). „No minket ugyan bolonddá tettek. Hiszen ez egy nagy talentum.”

A Noszty-klikk nem jár rosszul Kopereczkyvel, aki váratlan cselekkel, meghökkentő fortélyokkal és ravaszsággal erősíti a Noszty-klikk hatalmát Bontó vármegyében.

Kopereczky alakjával, főispánná való megválasztásának történetével a politikában szerzett negatív tapasztalatait mondja el Mikszáth.

2. polgári szereplők: Mikszáth véleménye a polgári rétegről nem egyértelmű, hanem inkább ellentmondásos. A polgárság tehát nem az úrhatnám és erkölcsileg züllött dzsentri réteg ellensúlyozásaként szerepel a regényben. Ezt jelzi, hogy a polgári réteget képviselő szereplők sem mind tisztességesek.

Tóth Mari: romantikus alak, a Jókai-regényekből ismert szerelmes regényhősnő. Naiv, érzékeny, tiszta lelkű, bájos. Egyetlen hibája van, vagy inkább hóbortja, beteges rögeszméje: az, hogy csúnyának hiszi magát, és meg van győződve arról, hogy csak apja pénze miatt udvarolnak neki.

Erre alapoz a Noszty família. Máli néni igazi kerítőnőként fonja meg a cselszövés hálóját, a cél Mari hozományának megkaparintása. A hozományvadászatban az egész Noszty-klán szerepet vállal.

Marival el kell hitetni, hogy önmagáért szeretik. Ennek érdekében meg kell rendezni a találkozást Mari és Feri között egy semleges helyen és romantikus körülmények közepette (amelyeket mesterségesen hoznak létre). Úgy kell intézni, hogy Mari azt higgye, Feri nem tudta, kicsoda, amikor beleszeretett, és vagyontalannak hitte. Ha Mari elhiszi, hogy Feri önzetlenül szereti, akkor ő is bele fog szeretni a fiúba.

Mari beleesik a kelepcébe, őszinte érzésnek hiszi Noszty Feri hitvány színjátékát. Drenken, Palojtay István feleségének, Fruzsina mamának születésnapján alig bír magával boldogságában, mert alkalma nyílik elárulni, hogy az ismeretlen lány, akiről Noszty olyan meghatott gyöngédséggel beszélt, ő maga. Feri pedig olyan ügyesen adja a meglepettet, hogy egy színésznek is becsületére válna.

Mari lelki gazdagságáról árulkodik az a szerelem, amely Noszty Feri iránt ébred benne. A lány egész lelkét beleadja ebbe a szerelembe. A szenvedély olyan erős, hogy hősiesen szembeszáll apjával, akinek fenntartásai vannak Nosztyval szemben.

Mari ragaszkodik szerelméhez, és még arra is hajlandó, hogy jó hírét feláldozza annak érdekében, hogy apját rávegyék a házasság engedélyezésére. Derűsen veszi tudomásul, hogy a világ szemében úgy kell tűnnie, mintha eldobta volna női tisztességét (azaz lefeküdt volna Ferivel), különben apja nem adja hozzá a fiúhoz. Belemegy, hogy kompromittálják, és át sem érzi ennek a súlyát. Szerelmét csak a Griff vendéglőben ott felejtett levél zúzza szét.

Erkölcsisége és gazdag érzelemvilága szöges ellentétben áll Noszty Feri erkölcsi ürességével és cinikus érzelemvilágával.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!