Filozófiai és egyéb hatások:

• kanti etika – A mű alapproblémáját az első 3 fejezet veti fel, és a hangsúly a hatodik istenbizonyítékon van, ami valójában a kanti etika erkölcsi parancsa. A regény a parancs betöltésének lehetőségét vizsgálja. Woland azért mutatja fel Jesua alakját, mert benne a kanti törvény földi megtestesülését szemlélhetjük.

Intertextuális kapcsolat, A Mester és Margarita kapcsolata más művekkel: a regény szoros kapcsolatot tart az orosz széppróza hagyományaival és több európai prózavilággal. Egyértelmű az utalás a fausti történetre (Goethe) és a bibliai eseményekre, de Bulgakov a 19. századi orosz hagyományokat is folytatja.

• Biblia – Jesua Ha-Nocri, azaz Jézus szenvedéstörténete előadásra kerül a regényben, igaz, nem a kanonikus evangéliumi, hanem az apokrif változatban – ezáltal vitát folytat a hitelesnek tekintett hagyománnyal, és hitelesíti a rejtett hagyományt, amely eltér a kanonizált változattól
• Puskin – fontos szerepet kapnak a regényben Puskin művei.
• Gogol – az ábrázolásmód miatt Gogollal is rokonítható (fantasztikumba hajló, szatirikus elbeszélésmódja a Gogol-féle elbeszélői hagyományt viszi tovább). Bulgakov Gogol Holt lelkek c. regényének alapszerkezetét veszi át (Woland látogatása Csicsikov utazását idézi a Holt lelkekből, Woland is a „holt lelkek országában” vándorol, ahol két élő lelket is talál, a címszereplőket és egy feltámadó „holt lelket”, Ivant). De az elégetett regény is a Holt lelkekre, Gogol munkásságára utal, Berlioz levágott fejének elrablása pedig Gogol Az orr c. művére.
• Dosztojevszkij – Bulgakov a keresztény kultúrkört megalapozó Jézus-történet mai sorsát kutatja. Ebben Dosztojevszkijt követi, aki az apokaliptikus létállapot és a krisztusi kérdések összekapcsolásával az alapkérdéseket fogalmazta újra („A nagy inkvizítor”).
• Goethe – a legfontosabb intertextuális kapcsolat Goethe Faust c. művével van. A regénynek a Fausttal való kapcsolatát az író számos módon kihangsúlyozza. A Faustból választ mottót, és számtalan utalást is tesz a Faustra. Nyilvánvaló a Mefisztó-Woland párhuzam, hiszen a Woland név a Faustból származik (Mefisztó így nevezi magát a Faust Walpurgis-éj jelenetében).

Margarita neve és a gyerekgyilkos Frida sorsa a Faust Margitjának sorsára utal, a mesterét nem értő tanítvány – Lévi Máté és Ivan – Faust és Wagner viszonyára emlékeztet. Az utolsó fejezetben Woland már nyíltan hivatkozik Faustra.

Bulgakov kísérletet tesz a krisztusi és a fausti toposz egyesítésére a Mester alakjában. A Mester = Faust, Jézus. Ezt igazolja, hangsúlyozza az író, mikor a Faustból választ mottót is.

A regényben a Jézus-tradíció a morális értékrendet (Jó-Rossz) képviseli, a Faust-hagyomány („Rosszra tör, Jót mível”) pedig azon adottságok ellentmondásos voltára utal, amelyek között a morális értékrendnek meg kellene valósulnia.

Vannak különbségek is Goethe és Bulgakov műve között. A fausti szövetséget az ördöggel Bulgakovnál nem a Mester, hanem szerelmese, Margarita köti meg. Az élet teljessége érdekében teszi ezt, mintegy kijárja az üdvösséget az égi hatalmaknál.

Margarita és a Mester sorsának végkifejlete is visszafogottabb, mint a Faust befejezése, hiszen Goethe úgy gondolta, Faust és Margit mindketten megérdemlik a teljes feloldozást és az üdvösséget. Bulgakov nem tartotta erre méltónak a saját címszereplőit.

Ennek oka nemcsak az, hogy Goethe egy bizakodóbb, Bulgakov pedig egy rezignáltabb korszakban élt. Nem is csak az, hogy a két író alkata különbözik. A fő ok az, hogy Bulgakov regénye sokkal inkább önéletrajzi ihletésű (több szereplőt élő emberekről mintázott, a korabeli moszkvai világot leírta stb.).

Már maga a Faust-kapcsolat is személyes élményekből származik. Bulgakov gyermekkorában Gounod operája, a Faust rendkívül népszerű volt Kijevben, a fiatal Bulgakov vagy ötvenszer megnézte. A legizgalmasabb szereplő az ő számára is Mefisztó volt. – Nem véletlen a Mester kérdése Ivanhoz: „Maga talán még a Faust című operát se hallotta?”

Szintén a Fausthoz kötődik a Berlioz nevű szereplő, akinek a neve beszélő név: Berlioz volt ugyanis az a zeneszerző, aki a Faust elkárhozása c. operát írta. Bulgakovnál Berlioz kárhozik el.

A Faust, a Biblia és az orosz irodalmi művek mellett számos más világirodalmi alkotással is rokonítható A Mester és Margarita. A fantasztikum és a valószerűség egymásba oldása E.T.A. Hoffmann és Franz Kafka műveit idézi, egy több ezer éves hagyomány újraírása pedig James Joyce Ulysses és Thomas Mann József és testvérei c. regényét juttathatja eszünkbe, amelyek szintén mítoszparafrázisok.

Fogadtatás: a szerző életében nem jelenhetett meg, még Bulgakov halála után is sokáig kéziratban kallódott.

Jelentősége: megjelenése után a Mester és Margarita szinte azonnal a világirodalom szerves részévé vált. Minden európai nyelvre lefordították, és az egész világon ismertté tette Bulgakov nevét.