Világkép: a regény világképében megjelenik az Isten-elv, az eszme, az idea, amely nem cselekvő, hanem önmagát képviselő szimbólum. Mindhárom regénysíkon megjelenik:

• a mágikus síkon Woland alakjában testesül meg, akiben az Isten-elv megkettőződik (sátán létére jót cselekszik, igazságosztó tevékenységsorozatot hajt végre)
• az ókori cselekményszálon Jesua alakjában testesül meg (Jesua küldi Lévi Mátét Wolandhoz, hogy közölje az isteni kérést a Mester sorsával kapcsolatban)
• a moszkvai cselekményszálon a Mester alakjában testesül meg (bár nem teljes körűen, ő képviseli az Isten-elvet – egyrészt azzal, hogy megírta a Jézus-regényt, másrészt azzal, hogy a regény megírásával befejezte küldetését: „Kezemben a kézirattal kiléptem az életbe, és életem ezzel véget ért.”)

Bulgakov műve sokértelmű és talányos, de egyvalami megingathatatlanul biztos benne, ez pedig az etikai világrend (a kereszténység létjogosultsága, Jézus Krisztus létezése). Az etikai világrendet mindhárom szinten képviseli és érvényesíti valamelyik szereplő:

• a mágikus síkon Woland (a keresztény értékrendet nem képviselő emberek sorsában Woland mondja ki a döntő szót – nemcsak megszégyeníti a moszkvaiak sokaságát, hanem ő ítéli halálra pl. Berliozt, aki a moszkvai szellemi élet egyik fő ideológusaként Ivant is megrontotta, és azért tartotta rossznak a megrendelt ateista verset, mert Jézus alakja túl eleven benne)
• a spirituális hatalom szintjén – az ókori cselekményszálon – Jesua (a keresztény értékrendet képviselő emberek sorsában Jesua, azaz Isten mondja ki a döntő szót)
• a földi életben – a moszkvai cselekményszálon – a Mester és Margarita képviseli a keresztény értékrendet (továbbá közel jut az etikai világrend felismeréséhez a két tanítvány: Lévi Máté és Ivan. És velük rokonnak érezhetjük a két gyógyító embert, Sztravinszkij doktort és az ápolónőt, mert ők enyhítik a földi szenvedéseket).

Bulgakov etikai rendszerében egyfajta értékhierarchiát fedezhetünk fel:

• az értékrend csúcsán a szeretet és a humanizmus, valamint az érte vállalt mártíromság, a megváltás etikája áll (Jesua). Csak ezek az abszolút értékek jelentenek biztosítékot az emberi méltóság és szabadság megvalósulására.
• a megváltáshoz elvezethet a megtisztulás is, amennyiben a bűnös ember felismeri bűnösségét és szabad akaratából vállalja a bűnhődést (Pilátus).
• a legfőbb jóhoz, a szeretet és a humanizmus értékéhez a legközelebb álló értékek a szerelem (Margarita) és a Művészet (a Mester). A két címszereplő az emberi méltóság, az etikai szuverenitás és az önkiteljesítés belső parancsát igyekszik betölteni.
• vannak bűnösök, akik vágynak a megtisztulásra, de nem lett előttük világos a megtisztulás útja (Ivan, Nyikolaj Ivanovics)
• vannak bűnösök, akik nem tisztulnak meg, de maguk is szenvedtek (Nyikanor Boszoj)
• vannak bűnösök, akik vak eszközei a hatalomnak (Júdás, Meigel báró)
• az értékhierarchia legalján a hatalom helytartói és szolgálói állnak (Kajafás, Berlioz, Lihogyejev, Bengalszkij)

Értelmezés: rendkívül összetett, talányos, többértelmű regény. A vele foglalkozó szakirodalom sem jutott egyértelmű és egyöntetű megállapításokra. Tragikusnak és humorosnak is tekintették már, tartották kulcsregénynek és szimbolikus alkotásnak, ateistának és vallásosnak, bizakodónak és kiábrándultnak.

Ami egész biztosan érvényes megállapítás: a regényben nézetek, igazságok, részigazságok ütköznek meg egymással és viszonylag ritka a feloldódás (ha be is következik, akkor is polifon jellegű).

Már a regény nyitófejezetében felteszi Woland A Mester és Margarita filozófiai alapkérdését: „ha Isten nincs, vajon ki irányítja az ember életét, és általában a földi eseményeket?”

Woland az ateistákkal vitatkozik, s hamarosan Berlioz halálával bizonyítja állítását: „hogyan irányíthatja az ember a földi dolgokat, ha még nevetségesen rövid időre, nos, mondjuk egy ezredévre sem készíthet tervet… de ez még semmi, hiszen a saját holnapjáért sem kezeskedhet.” Berlioz sorsa mélyíti el ezt a problémát, aki nem jut el a másnapra tervezett összejövetelre az írókkal, mert levágja a fejét a villamos.

Berlioz lakásában, amely aztán Wolandnak és kíséretének főhadiszállása lesz, két éve „megmagyarázhatatlan események láncolata indult meg: ebből a lakásból rendre nyomtalanul eltűntek a lakók”.

Az eltűnések oka kétségtelenül a rendőri-állambiztonsági intézkedések sorozata. Lihogyejev azért sápad el, amikor reggel meglátja Berlioz lepecsételt lakrészét, mert még nem tudja, hogy ennek oka nem letartóztatás, hanem haláleset.

Woland ördögi praktikáinak lényege az, hogy megbüntesse a kommunizmust építő moszkvai világot, amiért:

• hivatalosan is ateista (megtagadja évezredek értékteremtő hagyományát, a kereszténységet)
• emberellenes és diktatórikus (eltűnések, letartóztatások)
• művészetellenes (felülről irányított kultúra, cenzúra, ateista versek rendelése)
• bürokratikus és korrupt (hatalmaskodók, kisszerű megalkuvók, erkölcstelenek jutnak magas pozícióba)

A büntetés eszközei:

• Berlioz meghal (levágja a fejét a villamos)
• Woland a varieté-előadáson leleplezi a moszkvaiak kapzsiságát, pénzsóvárságát (a plakátokon meghirdeti a leleplezést, csakhogy ez nem a saját mágia-praktikáiba való beavatást jelenti, hanem a közönség leleplezését, „lemeztelenítését” – szó szerint és képletesen is)

Woland másik feladata, hogy kimentse ebből a romlott moszkvai világból az értékőrző, tiszta embereket (a Mester művészete, Margarita szerelme képviseli az értéket). Jesua Lévi Mátéval megüzeni neki, hogy teremtse meg a Mester és Margarita számára a kivonulás, a művészet tiszta örökkévalóságába való áttűnés lehetőségét.

A moszkvai történet főbb rétegei:

• moszkvai élet általában – a szovjet emberek mindennapjai, mentalitása
• színházi-művészi világ – a művészvilág vezetői és hozzá nem értő hatalmaskodói
• idegklinika – a valóságot elviselni nem képes emberek menedéke (a humanizmus utolsó őrhelye)
• a Mester és Margarita története
• Woland kapcsolata mindezekkel a rétegekkel

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!