Ábrázolásmód:

• Moszkva: realista + fantasztikum (hasonlóan Gogol műveihez, pl. Az orr)
• Jeruzsálem: realista + bibliai, mitikus elemek

Motívumok:

• szerelem – az élet lényege, teremtő erő, s mint ilyen, öncél, önérték. A szerelem mint érték képviselője Margarita.
• művészet – az életet szolgálja, egy misztérium része, amely magasrendű igazságok megsejtéséhez, felismeréséhez vezethet. A Művészet mint érték képviselője a Mester.
• halál – többféle halálképzet jelenik meg.

1. halál utáni nemlét, azaz kárhozat (Woland mondja a sátáni bálon a halott Berlioz ellopott fejének: „Ön a nemlétbe távozik, én pedig örömmel iszom a létre, abból a serlegből, amellyé az ön koponyája változik!”)
2. purgatórium (Pilátus sorsa az utolsó fejezetben, de bűnhődése után bekövetkezik a megszabadulás állapota)
3. teljes körű feloldozás és belépés az örök fény birodalmába (több feloldozás is van: Woland megkegyelmez Fridának, a gyermekgyilkos leányanyának, mert Margarita ezt kéri tőle a bálkirálynői munkáért cserébe, de feloldozás jellege van az élőhalott Mester visszatérésének is)

Ismétlődő motívumok: pl. ugyanazok a természeti jelenségek bukkannak elő a moszkvai és a jeruzsálemi történet különböző pontjain.

• napsütés – a nap Moszkvában és Jeruzsálemben is kínzóan és figyelmeztetően süt a szereplőkre
• hold – látomások, álmok világa és nyugtalanító is egyben (ugyanaz a hold szerepe minden regénysíkon: nyugtalanítja Berliozt, besüt a klinika és Rimszkij ablakán, megvilágítja Júdás sírját, tanúskodik Margarita boszorkányrepülésénél és Wolandék búcsújánál, végül megjelenik az epilógusban is) – a hold az enyhülés, a megváltás ígéretét jelenti Ivan és Pilátus számára is.
• vihar kíséri Jesua halálát és a Mester és Margarita búcsúját a Földtől

Ezek a vezérmotívumok átszövik a regény teljes szövegét, s a legváratlanabb helyeken bukkannak fel, a legkülönbözőbb helyzeteket vonatkoztatják egymásra.

További ismétlődő motívumok:

• „Istenek, isteneim!” felkiáltás – a szenvedő Pilátus is ebben a felkiáltásban tör ki és a Mester is a Gribojedov-ház oszlopos termében, és a moszkvai fejezetek narrátora is
• bál – a Gribojedov-ház bálja és Woland sátáni bálja több ponton hasonlít (a moszkvai bálnak is megvan a maga Sátánja Archibald Archibaldovics, a „kalóz” személyében)

Egyéb visszatérő motívumok: kés, bor, kenyér, hal, a vörös szín, vér, méreg, szőlő, olaj, kivégzés, reggeli felébredés-feltámadás, tűz-pusztulás-végítélet-feltámadás – ezek mind rejtett összefüggésekre világítanak rá.

Kettős jelentésű motívumok:

• írás, kézirat – a Mester kézirata egy regény, vagyis irodalom, és az irodalom a szó művészeteként képes arra, hogy a hagyományra építve felmutasson örökérvényű értékeket. Elpusztíthatatlanságára utal Woland kijelentése: „kézirat sosem ég el”. Ezzel szemben az írásnak megjelenik egy ironikus-szatirikus értelmezése is: az írás lehet egy aktuális dokumentum, az egyén jelenlétének jogosultságát a hatalom előtt igazoló irat is: „nincs dokument, tehát ember sincs”.
• beszéd – szintén kettős értelemben jelenik meg. Lehet a hatalom által végzett vallatás (vagy ellentéte, a félelemből fakadó elhallgatás), de lehet a másik ember, egymás kölcsönös megértésére irányuló párbeszéd is.

Esztétikai minőség: az egész művet átszövi az irónia és a tragikum, ill. tragikomikum.

Az irónia az eszmét nélkülöző valósághoz való viszonyulást érzékelteti. Mellette jelen van az érték mellett kiálló pátosz is.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 5. oldalra!